Az elmúlt félévben két kutyámat is elvesztettem, hogy dolgozzam fel hogy egyik napról a másikra nincsenek?

Az egyik kutyám májusban aludt el.Emlődaganata volt, de amikor észrevettük már azt mondták késő műteni, és már idős is volt.Őt nem altattuk el, magától aludt el. Viszont akkor családon belül megbeszéltük hogy még egy kutyát nem fogunk hagyni szenvedni. Akkor még nem is gondolt rá senki hogy ilyen hamar eljön egy újabb rossz. A másik kutyánk pár évvel fiatalabb nála, vagyis már csak volt. Egyik napról a másikra minden elromlott, és hetek alatt teljesen leépült. Gennyes méhgyulladása volt, de az ultrahang alapján és a korára hivatkozva már nem vállalták műtétet. Másfél hete még elém szaladt a kapuban, felváltva hozta a játékait játszani, alig egy hete kapta meg az új kutyaházát, még várt rá egy csomag teniszlabda mert az a kedvence. Előtte teljesen tünetmentes volt. Annyira rossz volt nézni a szenvedését, nem volt ereje felállni vizet inni, ha sikerült neki összecsuklott, napok óta nem evett, és csak feküdt erőtlenül mint egy darab fa és nézett maga elé, ha odamentem hozzá felnézett rám, de a fejét már nem emelte meg, csak egy kis farkcsóválással jelezte hogy örül nekem, ha én emeltem meg a fejét mintha keservesebben vette volna a levegőt, amit amúgyis nehezebben vett mint egy átlagos kutya.Amikor még nem gondoltam hogy ilyen komoly a baj megígértem neki hogy hazajön még játszani, és következő találkozásunk során együtt szaladunk a labdák után.

Jól döntöttünk hogy az altatást választottuk, és nem hagytuk tovább ilyen állapotban? A doktornő szerint a kezelésnek sem lett volna értelme mert nem használtak volna a gyógyszerek, csak hetekkel meghosszabbíthattuk volna ezt az állapotot. Annyira nehéz felfogni hogy nincs, a májusban meghalt kutyámon sem léptem túl igazán, sokszor gondoltam rá és sírtam el magam, csak mivel itt volt ő is, aki örök vidám örökgyerek természettel volt megáldva enyhített a fájdalmon. És most? Nincs többé, hiába keresem, és hiába hallgatom, nem hallom ugatni és üdvözölni.

Bűntudatom van hogy nem tudtam rá jobban vigyázni és hosszabb ideig segíteni őt a földi úton.