Igaz, hogy a menhelyi kutyák hálásabbak, mint azok, akik sosem voltak menhelyen?

A menhelyi kutyák egy részére igaz lehet, ahol a kutyának az alap temperamentuma is olyan, és az előzetes tapasztalat, szocializáció alapján is erősen kötődik az emberhez, de egy jó részénél ez nem jellemző. Ugyan így a kölyökkortól nevelt kutyáknak egy százalékára is igaz, azokra a kutyákra, akik eleve ilyen habitusúak és/vagy a gazda is megfelelően neveli őket. De a többire nem lesz jellemző, hogy nagyon ragaszkodó, gazda centrikus lenne.

Azok a menhelyi kutyák, akikről azt hangoztatják, hogy sokkal hálásabbak azért kivételek és szélsőséges esetek ilyen szempontból, mert bennük a menhelyi lét okozott egyfajta vákum hatást. Kötődtek egy emberhez, volt egy stabil életük, majd ki lettek szakítva ebből a környezetből, bekerültek egy semleges helyre, ahol nem tartoztak sehova és senkihez, ezáltal megnőtt bennük az ösztönös vágy, egy nagyfokú frusztráció, hogy valakihez megint kötődhessenek. Majd mikor gazdához kerülnek azonnal kielégül ez. Így nyilván látványosabb az ő ragaszkodásuk. Ezt a jelenséget ki szokták használni a kutyakiképzés egyes ágaiban is.

De egy olyan menhelyi kutyában, amelyiknek nem volt igazi gazdája, aki törődött volna vele, akihez ragaszkodhatott volna és aki kellő tekintélyjel rendelkezett -mert kutyáknál ez a kettő erősen együtt jár-, nem fog a menhelyen kialakulni ez a fajta stressz, nem fog ragaszkodni az új gazdához egyből. Hisz nem is tanulta meg ezt korábban, nem lett kellően erre szocializálva.

Ezt nem lehet így kijelenteni. Az egyik kutyám befogadott és előtte ide-oda adták több gazdinál volt. Az első pár hónap nagyon kemény volt vele, csak ellenkezett folyamatosan, szóval keményen kellett fogni. Aztán rengeteg munka után elkezdett ragaszkodni és azóta tényleg nagyon hűséges és csak én vagyok számára, de ehhez meg kellett vele küzdeni.

Más eset, a kutyasuliban volt egy befogadott kutya, aki nem tudni, hogyan került az utcára, de legalább egy évig kóborolt, mire befogták. A gazdái rengeteget foglalkoznak vele, agilityznek, rengeteget sétálnak stb de és a kutya nagyon ragaszkodó, de ne ey percre egyedül hagyják a kertben már szökik.

Persze van rengeteg eset, ahol tényleg sokkal jobban ragaszkodnak, mint a tenyésztőtől vásároltak, de ez nem törvényszerű és függ a kutya alaptermészetétől, a magával hozott problémáktól és a gazdik tudásától és szorgalmától.

Nem hálásak. Ők nem tudják, hogy mennyire meg lettek mentve, csak alkalmazkodnak az adott helyzethez. Ugyanúgy el lehet őket rontani, mint bármilyen más kutyát.

Néhányuk persze tényleg ragaszkodóbb lesz, amelyik tudja, hogy milyen érzés egyedül tengődni, és baromira utálja. Az utána figyel, hogy ne hagyja el a gazdáját. De ennyi. Nem lesz bújósabb, engedelmesebb, jólneveltebb, nem fogja jobban viselkedni, mert ő "meg lett mentve". Még csak jobban behívható se lesz, maximum nem megy el.

Azok a kutyák, amikről beszélsz, akkor is megmentették volna a gazdájuk életét, ha kölyökkortól ott nevelkednek, és megkapják azt a bánásmódot, amitől tökösek, önállóak mernek lenni.