Elköltözünk és bizonytalan a kutyánk sorsa, mit kellene tenni?
Albérletbe költözünk és azontúl, hogy a család nem szeretné vinni a kutyámat, megeshet, hogy a tulajdonos sem fogja engedni.
Az előbbi esetet tudom orvosolni, de az utóbbival mihez kéne kezdenem?
(Kénszerből költözünk)
tényleg olyan albérletet kell keresni,ami állatbarát.
nekünk van kiadva ingatlan. lehet vinni kutyát/macskát amit akarnak. ezért cserébe többet is el tudunk kérni. és nyilván a károkat ki kell perkálniuk amit az állat csinál.
DE van ilyen, nincs mindenhol tiltva.. mi is emberek vagyunk,nekünk is vannak állataink..mi is pont ezért nem tiltottuk sosem. keressetek ilyen albérletet.
a családdal meg beszéld meg,hogy a kutya jön,ő is családtag.
ha nagyon nem megy,akkor keress neki új gazdát. más opció nincs
Jaj, hagyjuk már ezt, hogy 100-ből 1 albiba lehet kutyát vinni... Elárulom, hogy akinek gyereke van, annak még nehezebb albit találnia, mert ha gáz van, akkor a tulaj gyerekes családot sokkal nehezebben tud kitenni, mintha "csak" kutyája lenne... Aztán ha kicsi a gyerek, akkor az ugyan úgy ordít (hangos), ugyan úgy csinálhat kárt (bekakil/bepisil, összefirkálja a falat, eltör valamit, még idősebb kisgyerek is ha bent focizik akkor is tehet kárt), ugyan annyi odafigyelést igényel, mint egy kutya, sőt, ha a kutya normálisan van nevelve, akkor azzal még tán kevesebb is a gond... Mégse hallottam még arról, hogy valaki kidobta emiatt a gyerekét az utcára, hanem megoldotta, akkor miről beszélünk?
És bocs Kérdező, nem fog tetszeni amit írok, de ha nem tiétek a lakás, akkor gondolni kellett volna arra is, hogy mit csináltok ha el kell onnan menni, és úgy kalkulálni bele a háziállatot, hogy meg tudjátok-e oldani. Akár 5 hét múlva, akár 5 év múlva.
4-es vagyok, bocs, de ez eléggé magáért beszél: "a család nem szeretné vinni a kutyámat".
Ha ennyire szerencsétlen helyzetben vagytok akkor meg fogalmazz normálisan, mert ez így pont azt sugallja, hogy a kutya csak egy nyűg! Ennyi.
Egyszerre válaszolnék a 12-es és13-as hozzászólásra:
Azért költözünk, mert apám 10 évvel ezelőtt (és azóta folyamatosan) sunyiban vett fel hitelt/kölcsönt és most az egyetlen tulajdonát, azaz a mi házunkat terhelték le és árverezik el. Mi akkor tudtuk meg ezt a helyzetet, mikor a behajtók kijöttek a házhoz, csak ezúttal itthon volt a család többi tagja is. Próbáltuk átvállalni a hitelt, részletfizetést kérni stb. stb. de ezek mindegyikéhez a bankoknak is bele kellene egyeznie, márpedig ők ezt nem tették. Lehetne még részletezni, és igen, lehetne még okoskodni is az üggyel kapcsolatbna, hogy "hogy nem vettétek észre a felszólításokat" "miért nem próbálkoztok tovább" "miért nincs megtakarításotok" stb. stb. de a világ legegyszerűbb dolga megmondó kapitánynak lenni.
A kutyát pedig pont azért nem akarja a családom, mert az új költség mellett (albérlet díja) ez is egy anyagi teher. Egyrészt, másrészt pedig ha kutyás albit könnyebb is találni mint kisgyerekeset - ahogy azt az egyikőtök mondja - , attól még ugyanúgy szűkülnek a lehetőségek.
Szerintem pedig normális, ha a legrosszabb eshetőségre készülök fel, máskülönben hogy mondhatnám el, hogy mindent megteszek?
Összességében köszönöm a válaszokat, tényleg segítettek. Majd később megírom, hogy mi lett a végkifejlet, addig is próbálkozom a barátaimnál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!