Valakinek bevált a Fennell féle módszer, avagy hogyan érjem el, hogy tiszteljen is a kutyám? Kíváncsi vagyok más is kipróbálta ezt a módszert és miben változott a kutyája?

Szerintem ez egyedfüggő. Az én kutyám félelmi agresszióját agresszióval kezeltek a hozzá nem értők. Lehet, hogy a legtöbb kutya behódol ennek, mintsem fájjon neki, de az nem az én kutyám. Aztán egy jó helyen felhívták a figyelmünket a szabályokra, arra, hogy energiával töltve a szabályok mellett is lehet neveletlen, így a lefárasztásra, és a helyes kizökkentésre (pl nem a farkánál fogva vágjuk a kutyát a földhöz hogy lenyugodjon hanem egy kavicsos flakonnal hozzáérünk..). Hatalmas siker. Most ott tartunk, hogy a kutyákkal normális, csak ne legyen hebrencs, és az emberekkel (akikkel csak a félelem miatt, első kutyasuli óta agresszív), kb 10ből 1x agresszív, amúgy semleges. Én emellett a falkakizárást is használtam eleinte, amit javasolt a kiképzőm, de mivel fejlődött, így lassacskán felengedtem.

Fél éve van vele megfelelően foglalkozva, ami alatt értem, hogy a szabályokat betartjuk, emellett a lehető legtöbbet foglalkozom vele, napi séta, játék, stb plusz a probléma forrására is koncentrálok tehát pl próbálom kutyákhoz szoktatni stb.. szerintem minden kutya viselkedését határozottsággal és törődéssel (foglalkozással) lehet változtatni. Nyilván ha mindent megengednék neki, hiába vinném naponta sétálni, nem biztos hogy tudna viselkedni. Ahogyan hiába betartom a szabályokat, ha nem viszem sétálni, az első idegen helyen másképp fog viselkedni, mint otthon a kertben. :)

én már szinte az összes módszert kipróbáltam és most 8 év után mondhatom, hogy van egy majdnem tökéletes kutyám, de ha nem is tökéletes-mert az ugye sose lehet-, legalább teljes mértékben "élhető".

10 évesen kaptam az első 7-8 hónapban ki sem ment az udvarból, viszont egy jó pár trükköt megtanítottam neki. Aztán elvittük kutyasuliba, ott volt 2-3 hónap elég durva fojtós rángatás majd kb 1 hónap vizesflakonozás. Ezeket azért hagytam abba, mert láttam h a kutya agressziója megszűnt, de a félelem miatt és én ezt nem akartam. Ekkor 11 éves voltam és a kutyasulin az összes oktató ezeket a módszereket istenítette, nem érzem magam hibásnak amiért ezt, a könnyebb utat választottam. De tisztába vagyok vele, hogy nagyon rossz döntés volt.

Aztán volt egy Fenneles, egy Victoriás és egy Caesaros időszakom is, viszont 2-3 éve áttértem a tiszta pozitív megerősítéshez. Ez annyit jelent, hogy ha rosszat csinál, figyelmen kívül hagyom-nem hagyom ott, csak nem teszem szóvá- és kérek tőle valamit, amit jól megtud csinálni és azt jutalmazom.

Jelenleg 8 éves, ha szólok neki, visszajön, ha kiugrik előttünk egy vad, rámnéz, ha nem mondok neki semmit, ottmarad mellettem. Mindent megengedek neki, azt csinál amit csak szeretne. Bár mindig gondolkodom rajta, hogy vajon ha visszamennék az időbe és rögtön így kezdeném a dolgokat akkor sokkal hamarabb lenne egy jó kutyám, vagy kellett az a pár év szigor és fegyelem, hogy most lazára tudjam ereszteni a gyeplőt.

Fennellbe azt szeretem, hogy szinte nincs a módszerébe agresszió. Nem mint pl Caesarnél aki rárakja a fojtót a kutyára, megrántja vele ha kell és jól megbökdösi az oldalát.