Lebénult a kiskutyám, mit csináljak?

Jaj istenem, nálunk is ez történt. Mi több mint 1 hónapokig küzdöttünk de végül elengedtük, nincs nap hogy ne jutna eszembe...

Ezen a téren ,sajnos, otthon vagyok, ha bővebben leírod a helyeztet biztos tudok tanácsot adni.

Melyik része bénult le? Mi és hogyan sérült?

Üríteni tud, tudja tartani?

És hogy történt a dolog?

Légy mellette!!!

Foglalkozz vele sokat.Szereesd.Biztos megfogtok gyugúlni :)..szurkolok.

szerintem ezt a döntést az állatorvossal is meg kéne vitatni. ha ő úgy látja hogy érdemes foglalkozni vele akkor lehet esély, ha eljön az a pont ahonnan reménytelen a dolog, biztosan javasolni fogja az altatást.

Illetve ha féltek, hogy csak azért kezeli hogy pénzt húzzon le rólatok, vigyétek el egy másik állatorvoshoz is és kérjetek tőle is szaktanácsot.

első vagyok

Ez első 1-2 hét brutál volt, legalább napokig senki nem aludt, orvostól orvoshoz rohangáltunk. Először azt mondták hogy van remény, megműtötték, lekezelték, nekünk már csak gyógyszerezni és tornáztatni kellett. neki is a 2 hátsó lába bénult le, először nem ürített aztán már nem tudta tartani és folyamatosan folyt belőle minden. 3 hét után csodák csodájára már tudott állni, próbált lépni, volt nagy örömködés, doki elvolt ájulva, ilyen rohamos javulást még nem látott. Aztán kezdett a gyanakodás, mert 4 hét után még mindig nem tudta tartani az ürítést. Majd egyik nap történt valami, egyszer csak üvölteni kezdett, rángatózni, harapni, rohantunk dokihoz, kiderült hogy szét jött a kapocs amit betette neki. Nem lehet újra műteni. Elélhet, nincsenek fájdalmai, de járni sosem tud már, és ürítést sem tud tartani. Nálunk ez nem volt kérdés ez nem kutyához méltó élet, vonszolja magát, bepisilve, kakilva, ennél ő többet érdemel.

Eddigi életem legnehezebb pillanata volt, na most már zokogom is ezt felidézve. hazavittük hogy elköszönjön mindenki, másnap a párommal vittük őt altatni, és mikor minket szólítottak, a páromnak szó szerint bekellet cibálnia a rendelőbe és lekellet fognia hogy kiengedjem a kezemből a kutyát. Nincs nap hogy ne jutna eszembe ez a pillanat és az amikor az a másik neki esett. Ha csak egy kicsit másképp csinálom azt a napomat akkor még mindig velünk lenne, és nem kéne ezt a rettenetes fájdalmat magammal cipelnem.

Neked is csak azt tudom tanácsolni hogy küzdjetek amíg lehet de ha már nincs esély javulásra, hogy újra kutyához méltóan tudjon élni akkor el kell engedni.

nagyon nem lesz könnyű lelkileg sem, nekem majdnem rá ment a kapcsolatom, folyamatos feszültség, nap mint nap látni a szenvedő kutyát, nagyon megviseli az embert. Legyetek erősek és bölcsek. ha bármilyen kérdésed van kérdezz, tudok ajánlani kezelést, szakembert, gyógyszert, tornáztató technikát...