A kutyám a két "keze" közé fogja a párnáját, és úgy csinál, mintha az anyjától szopna. Miért?

Igen, gondoltam.

Tudom, hülye kérdés, de tudok csinálni vele valamit? Hogy segítsek neki túllépni ezen? (tudom nem ember...:)) Vagy mostmár mindig ezt fogja csinálni? Vagy neki ez jó, nem "szenved"?

Az az igazság, hogy nem tudom. Nyolc hetesen mentem érte, de már egyedül volt, tesók nélkül, és a szülők sem voltak már ott. Ez egy olyan hirtelen vásárlás volt, (ne szidj le, első kutyás vagyok, ás mostmár tudom, mit kellett volna figyelni a kölyköknél, és a tenyősztőnél, de szerencsére nem lett belőle bajunk) hogy semmit nem tudok a származásáról. Úgy volt, hogy törzskönyvezhető, és azzal is kértem, de aztán inkább még aznap elhoztam, így nem lett belőle semmi (annyira nem ragaszkodtam hozzá). Szóval nem tudok róla semmit. De azért annyira korán csak nem választatták el. Vagy mégis?

Igen, egyébként semmi baj nincs vele, ivartalanított szuka, de még mindig olyan mint kölyökkorában. Imádja a zoknikat, a bugyikat, a plüsskacsáját, a kergetőzős játékot, kutyákkal és velem is. :) Már kutyákkal is minden rendben, kicsit félős lett így felnőtt korára. Vagyis nem félős, hanem bizalmatlan. Már nem megy oda bármelyik emberhez, még ha hívják sem mindig. Kiválogatja, de akihez odamegy azt körberajongja és nyalogatja. Na jó, befejezem az áradozást :)