Miért akar valaki úgy beszerezni egy kutyát, hogy már egyből azon gondolkodik, hogy a legkisebb gondnál lepasszolja máshova?

Szia!

Ezt hogy érted, hogy a legkisebb gondnál elpasszolja? Kifejtenéd?

Mert kell a kutya, hisz az olyan cuki, amúgy is esténként egyedül érzi magát. De ha gond van vele már nem kell persze! Azt nehogy meg kelljen oldani, nehogy felelősséget kelljen vállalni!

Az ilyen emberek szimplán alkalmatlanok bármilyen elköteleződésre, nem tudnak gondolkodni, nem tudnak gondoskodni, nem tudnak felelősséget vállalni és azt hiszem nem tudnak megfelelően kötődni sem. Egy-két ismerősömnél látom azt, hogy a gyereküket is inkább csak kényszerből nevelik, nem büszkék rá, mindig csak panaszkodnak miatta, nem is nagyon foglalkoznak vele, mikor együtt vannak. Ezek is ilyen emberek, akartak gyereket, de a gyerekkel járó gondokat, lemondásokat már nem akarnák vállalni.

Ezt tényleg kifejthednéd egy kicsit jobban.

Mi is feltételes módban hoztunk ki kutyát - nyitott, nem "altatós" - menhelyről, hamar vissza is vittük.

Másnak talán kicsi gondnak tűnt, hogy antiszociális volt, és valami idegi rendellenesség miatt a szobatisztasága ellenére is azonnal, folyamatosan beszart, bepisilt a lakásba ha megijedt valamitől (és minden második éjszaka megrémítette valami), nekünk viszont állandó, megoldhatatlan stresszforrás volt.

Nem mindenkinek való kutya, de azt csak úgy lehet megtudni, ha az ember egyszer ki is próbálja. Köszönöm, nekem is elég volt egyszer, azóta cicáim vannak, velük maximálisan kompatibilisek vagyunk.

Szeretem a kutyákat is, de jó messziről.

Szerintem egyáltalán nem felelőtlenség, ha valaki átgondolja, hogy nem alkalmas háziállat tartására. Mindenkinél adódhatnak ilyen élethelyzetek. Amíg rendes helyre viszi az ebet, semmi kivetnivaló nincs benne.

Inkább, minthogy jó esetben 10+ évig keserítsék meg egymás életét, holott máshol jobb élete lehetne annak a kutyának.

3-as, azért a világ nem fekete-fehér.

Legjobb tudomásunk szerint az embernek, kutyának is csak egy élete van.

Melyik az emberségesebb, kötelességből elpazarolni egy kutyaéletet azzal, hogy bár nem szereted, a hátad közepére se kívánod, de megtartod, mert felelősséget vállaltál érte, vagy odaadni egy olyan családnak, ahol szeretettel gondoskodnak róla?

Valózínűleg mi is így "passzoltuk" volna el a menhelyi kutyát, de sajnos benne volt a szerződésben, hogy ha nem kell, vissza kell vinnünk.

Remélem sikerült kicsit kompetensebb munkát végezniük, és olyan helyre kiadni, ahol megfelelt szegény az alapvető elvárásoknak.

Abszolút igazat adok a 4-es és 5-ös válasznak!

Nem mindenki fanatikus kutyaőrült.

A 3-as válaszolónak reagálnék!

Azért mert valaki nem bolondul a kutyákért, egyáltalán nem biztos, hogy felelőtlen és kötődésre alkalmatlan.

Kutya és gyerek (vagy bármilyen emberi kapcsolat) nincs egy szinten. (Értelmes embereknél legalábbis)

Persze, nincs ezzel semmi gond, ha valaki a kutyát nem társnak tartja. Van ilyen, elhiszem, hogy változik a körülmény és a kutya nem is olyan fontos, hogy őt is belekalkulálja az ember. Csak akkor utána,később ne legyen többet kutyája! Oké, egyszer hibázott, felelősséget vállalt egy állatért, aztán meggondolta magát. De itt életekről van szó! Ha már rájöttetek, rájött a gazda, hogy a kutya neki nem jelent sokat, akkor többet ne tartson kutyát! Ez a leggusztustalanabb, mikor egy kutyát eldob magától az ember -az okra nem vagyok kíváncsi-, egy idő után nem is foglalkozik azzal, hogy mi lett a kutyájával, majd utána lesz egy másik eb. Minek? Hogy utána azt is eldobja, ha már nem kell? Persze kevesen fanatikusak, nagyon kevesen kutyások, legtöbben csak kutyát tartanak. De akkor legközelebb már nem kell kutyát tartani! Mindenkinek így a legjobb, de a kutyának biztos.

Egyébként csak megkérdezném, akik itt elpasszolták a kutyájukat, kötöttetek szerződést az új gazdával? Tudjátok garantálni azt, hogy a kutyátok nem kerül gyepire, menhelyre, út szélére kidobva, nem altatják le, verik agyon? Vagy nem kerül szaporítókhoz? Vagy a kutya még ennyire sem volt fontos nektek?