Moszkvai őrkutya evés közben a gazdájára morog?

Fogod, es elveszed tole.

Van az a nezekedes, hogy minek piszkalod ha mar neki adtad, de az a helyzet, hogy ha a valkavezer ugy iteli meg, a kajat kiveheti a alarendelt szajabol, hiaba az a kedvence.

Ahogy a kettesed írja.

Ezt vedd nagyon komolyan! Ne sajnáld lenyomni/megtépni (grabancrázás), ha nem akarsz a Fókuszba kerülni fél év múlva.

Amit már egyszer odaadtál neki, azt ne vedd el, meg ne csesztesd evés közben. Egy goldentől elvárható lenne, hogy hagyja, vagy egy német juhásztól, pitbulltól, de egy moszitól nem. Max. becserélőset játszhatsz vele, adj neki másik csontot az előzőért cserébe, hogy ne féltse tőled, de ami az övé, az sajnos az övé. És hidd el, hogy így van, ezek nem felejtenek, és felnőttkorukban ledarálnak érte. Ha lenyomkodod meg összevered, akkor meg azért darálnak le később. Vagy simán csak megtöröd a kutyát, annak meg semmi értelme.

Egyébként meg eleve ne csesztesd a kutyát a kajájába turkálással. Te is utálnád, ha valaki folyton odajönne és belenyalna a vacsorádba, egy idő után elkezdenéd félteni a kajádat. Akkor nem fogja félteni, ha rájön, hogy nem kell neked. De ha folyton fenyegeted, ne csodálkozz, ha egyre jobban védi.

Fontos: ez az egész sztori nem vonatkozik a talált kajára. Az utcán ha talál valamit, ettől még elveheted tőle, és hagyni is fogja, ha amúgy jó a kapcsolatotok. De amit tőled kapott meg, azzal kapcsolatban ne gondold meg magad később, mert ő nem fogja tolerálni.

Ezek a kutyák úgy nőttek a pusztában, hogy amit megfogtak, azt megették, vagy éhen haltak, ha kiengedték a markukból. Különösen a csont meg a hús ilyen érzékeny téma náluk. Ez genetika, ők ilyennek lettek kitenyésztve, ne akard megváltoztatni. Ha nem tetszik ez a tulajdonság, legközelebb válassz valami kevésbé önálló fajtát :)

De szoktál turkálni a kajájában.

Ha meg morog rád ilyenért, szard le, ne is nézz rá, csak sétálgass, mintha észre se vennéd (de ne olyan közel, hogy elmeneküljön vele, csak kicsit zavarja, hogy ott vagy). Ha nem foglalkozol vele, majd rájön, hogy nem akarod a csontját, és befejezi a marhulást.

Amúgy nem viccelnek ezek az apróságok, nekem kiharapta a nadrágomat egy 4 hónapos KÁJ kölyök a csontjáért :D Kemények tudnak lenni.

Ha morog és elveszed tole a kajat, megtanulja hogy igaza van stresszelni és védenie ami az ové, mert elveszed. Ha grabanc razassal, veréssel, okolmodszerrel elveszed tole gyakran, megtanulja ogy RAD nem morog, de utalja hogy ott vagy és visszafogja magat. Baj akkor lesz, ha egy nalad sokkal gyengébb egyed probalkozik be nala, és te nem vagy ott.

Amugy ez az egész kaja - dominancia - nevelés ugy hulyeség ahogy van. Arra jo hogy a kutya fegyelmezve van amikor legszivesebben mast csinalna (rohanni enni) de mas fegyelmezési gyakorlat, kajatol fuggetlenul ugyan ilyen hatasos, sot. (Pl ulve marad mikozben labdazol elotte).

Ami biztonsagossa teszi az ebet (és tudom mirol beszélek, négy honaposan rojtos volt az alkarom, az én olebem is szépen bevédte az ételt) az az hogy szoktatod. Raszoktatod hogy oda mész, és valami jutalomfalatot, jobb szagu dolgot hozza raksz a kajajahoz.

Kezdoknek ugy szoktam magyarazni, hogy ugye nagyon utalna barki ha mas a bankszamlajahoz hozzafér. Plane ha folyton elvesz rola pénzt. De egész elfogadhatova valik, ha megszokja hogy egy kis lovét mindig hozzatesznek.

Szoval csonttal detto, fogj egy szelet virslit és rakd mellé, stb.

Vagy hagyd békén.

Én mindenesetre akkor sem tudom elfogadni a "hagyd békén elvet".

Egyszerűen azért, mert ha valaki a kedvenc ételébe tesz mérget, akkor azt a gazda nem fogja tudni kivenni a szájából, vagy mi?

Tudom, hogy sarkított dolog, de...

A miénk 10 hetesen csinálta ugyanezt. Elvettem tőle, és megráztam a grabancát a nem szabad mellett. Aztán visszaadtam, megdícsértem. Azóta sem morog, 13 hónapos.

Aki azt írja, h "minek veszed el"...

1: mert bármikor adódhat baj, amikor ki kell venni valamit a szájából

2: mert ez nem egy kiskutya, tudnia kell, ki a főnök.

Pl kicsi kora óta "fetrengek" vele a földön, hogy ha esetleg elesek, és lejjebb kerülök, ne jusson eszébe rámtámadni.