Valóban meg kell menteni minden kutyát?

A kevés "szenzációs", média-felkapott eset által szerzett támogatók (akik amúgy nem biztos, hogy felfigyeltek volna az állatvédelemre) közvetve javát szolgálják a sok semmi-különös állatnak is.

Amúgy alapvető emberi vonás: az arctalan tömegek sokkal kevésbé hatnak meg bennünket, mint egyetlen ember (állat), akinek a szemébe néztünk.

Volt is egy ilyen pszichológiai felmérés, hogy ha egy ember megölésével megmenthetnél sok száz másikat, akkor megtennéd-e - és az alanyok java része megtette volna, HA az az egy ember nekik HÁTTAL áll. Ha velük szembe, tehát látják az arcát, akkor sokkal kevesebben lettek volna rá képesek.

Szerintem ez érvényes az állatvédelemre is. Az utca emberének a személyes kapocs az állatvédelemhez nem a sok túlzsúfolt menhely meg sintértelepen kivégzett jellegtelen keverék kutya, hanem Bubu meg a többi, reklámértékkel bíró szerencsétlen jószág.

Ha Gipsz Jakab azon töpreng, hogy hova adja az adója 1%-át, nem az fog eszébe jutni, hogy X alapítvány 564 középtermetű fekete keverék kutyát adott gazdához, hanem hogy X alapítvány visszahozta a halál torkából Bubut, a kopasz komondort.

Nem lehet minden kutyát megmenteni. Szerintem nem is szabad (bár nekem viszonylag radikális véleményem van a humán eutanáziáról is...). De az arányokon sok múlik. Pár cikk a Blikkben valószínűleg eleget hoz a konyhára ahhoz, hogy az arctalan tömegek is részesüljenek belőle. Meg kell találni az egyensúlyt.

"Abban is van igazság, hogy a saját pénzével, idejével azt tesz mindenki, amit akar, ugyanakkor szerintem az állatvédelem valamilyen szinten közügy is, szóval nem ördögtől való megtárgyalni a dolgokat."

Ez teljes mértékben igaz. Viszont ha azt látod hogy fiatal egészséges kutyák meghalnak akkor igazából nem azokat kell kritizálni akik a saját pénzükből öreg kutyákat mentenek, hanem neked kellene erre keretet előteremtened.

Ilyen elven pl. én is mondhatnám, hogy haldoklik egy nálad sokkal szebb nő, (igaz nekem egyéni szubjektív okok miatt a legrondább nő is jobban tetszik, lehetsz te akár a legszebb pasi is) szóval mondhatnám azt, hogy vegyük ki a te szerveidet és ültessük be neki mert ő bizonyos szempontok szerint jobb mint te...

Kérdező, ezt így nagyon könnyű kijelenteni. De az én szívem már abba is belefájdul, ha csak egy ártatlant látok szenvedni emberi kegyetlenség vagy felelőtlenség miatt. Személy szerint az ivartalanítást tenném kötelezővé.

Amikor találkozom egy bajbajutott állattal (a méhecskétől kezdve a kismadáron át a jelenleg ideiglenesen befogadott kismacskákig) teljes erőből próbálok nekik segíteni. A Japán útra jóideje spórolt pénzem egészét képes lennék rájuk költeni.

Mert ők állnak velem szembe, és néznek feltétlen bizalommal. Hozzám jönnek oda, ha szomorúak, vagy ha fáj nekik valami. Nekem hálásak. És amikor egy végtelen bizalommal telt kisállat szemébe nézel, aki őszintén hisz benne, hogy te segíteni fogsz rajta, akkor nem az fog eszedbe jutni, hogy abból a pénzből, amit ráköltenél, egy menhely 20 kutyának segíthet. Mert előtted nem ők állnak.

Én nem vagyok hozzá elég erős, hogy ilyenkor hátat fordítsak.

Azt gondolom, hogyha mindenki csak egy állatkán segítene őszintén az élete során, vagy nem vállalnának azok kutyát/macskát, akik nem gondoskodnak róla, akkor ez a világ sokkal jobb hely lenne.

Szerintem az állatmentők nem csinálják rosszul. Tisztelem őket. :)

18/L

Kérdező ez az egészség kérdés csak egyetlen egy szempont.

De ha pl. van egy egészséges fiatal kóbor kutya és van egy öreg néni akinek egy öreg de várhatóan még 2 évig élő kutyája akkor mondanád neki hogy az öreg szeretett kutyáját ne kezeltessen hanem altassa el s inkább gyógyíttasson egy idegen de fiatal kutyát?

mellesleg ép a kérdező mondta, hogy a kérdése közügy. nos ha arról van szó hogy a menhelyek döntéseivel foglalkoztok, vagy azzal hogy ti hány kutyát mentetek meg az is közügy.

persze komplett menhelyeket is menthettek meg kutyák helyett, ha képesek vagytok rá.

persze ekkor meg az a kérdés merül fel, hogy érdemes e régi öreg szenvedő menhelyeket megmenteni ahol a kutyákat szenvedére mentik meg s nem volna e jó inkább fiatal életerős menhelyek megmentésére forditani a drága lelki energiát ahol fiatal kutyákat mentenek meg s azokat se szenvedésre.

Te érted amit írsz?

Arra a részére válaszolok, amit sikerült dekódolnom: a menhelyekkel szemben sem én sem a kérdező nem kapunk 1%-okat, nem a mi arcunk szerepel a plakátokon és a reklámokban.

Egyikünk sem támadta a menhelyeket, a kérdező csupán felvetett egy vitára érdemes kérdést, miszerint mi a fontosabb, egy-egy öreg/problémás kutya megmentése, ami marketing célokat is szolgál, vagy inkább több, de kevésbé látványos akció.