Más beagle se örül a gazdájának?

Van egy 4 éves beagle kutyánk, kölyökként került hozzánk. Nem igazán hatja meg, ha hazaér bárki is. Sőt, általában hátramegy a kertben. Nyáron, ha nyaralni megyünk, kutyapanzióba megy, ha érte megyünk, akkor is tojik a fejünkre. Ha hazaértünk vele, szintén tojik a többiek fejére is, de olyan szinten, hogy megszagolni se szagolja meg.

Most 15-én, a hosszú hétvégén itthon volt egyedül, nővéremék etették, este értünk haza, kajaidőben, jött elénk, csaholt, ugrált, minr egy "igazi kutya", aztán kiderült, hogy csak a kaját vàrja... :)

De egyébként ha leülünk, és olyanja van, jön és bújik az ölünkbe, tetőtől talpig körbenyal.

Előtte egy német juhászunk volt, ő nyalakodni sose nyalakodott, viszont ha csak 2 órára ia mentünk el és hazaértünk, 30 percig úgy örült és olyan látványosan, hogy csak na. Majd' fellökött, forgott a saját tengelye körül, galoppozva futkározott. :)

De a beagle..komolyan, ha egy hétig nem lát, azután is le se sz.r.

Most a két fajtának ennyire más a természete? Vagy csak a 2 kutyámnak? Vagy nem foglalkozok eleget vele, nem szeret?

Vagy csak szimplán érdekesebb egy vadáazkutyának a kert, mint a gazda?