Mit tehetnék? 14/L

13 voltam amikor megérkezett hozzám a kutyám, egy kan shih tzu. A fajta (és ezért ő is...) borzasztóan makacs, de azt tanácsolták a kutya nevelő könyvet amiket elolvastam, hogyha hamar elkezdjük a nevelését, akkor nem lehet nagy gond. Én őszintén megpróbáltam; 5 hónapos korában már szobatiszta lett, megtanulta, hogy nem megyünk fel a kanapéra, és néhány alapparancsot is (ülj, marad, fekszik, ugrás, forgás, hozd vissza a labdát, indulás).

Nincs testvérem, a szüleimmel pedig úgy egyeztünk meg, hogy közösen neveljük, de végülis én vagyok a "gazda". Úgy volt, hogy hétköznap én, hétvégén pedig ők viszik le reggel, délután meg este elosztva; ebből az lett, hogy este fél 11 kor is én viszem le, még lomtalanításkor is (belvárosban lakunk, szóval nem a legbiztonságosabb), januárban mikor egy hétig beteg voltam, begyulladt torokkal is, amikor hajnalig tanultam fizika TZ-re, vagy csupán szombat reggel amikor az ő ideje lenne, szóval minden túlzás nélkül állíthatom, hogy mindig. Ha szóvá teszem ezt megkapom, hogy "te vagy a gazda...", "ne legyél lusta", "ne bujj ki a felelősség alól..," stb.

Nagyon megnehezíti a dolgomat Anya mert azokat a szabályokat amiket én felállítottam (mikor vacsorázom a főtt ételből nem kap a kutya akár nyöszörög akár nem, a kanapéra nem megy fel) ő sorjában áthágja; azt mondja "ne legyek kegyetlen adjak neki egy kis falatkát..." majd amikor másnap mérges lesz amiért a kutya folyton kunyerál konkrétan rám parancsol, hogy "szidjam le, helyette". Mivel Anya van vele napközben, ez elés sokat számít, mert csak délután érek haza. Ő napközben nem szokta levinni, csak néha-néha, a nagymamámra kerül a sor (velünk lakik) aki bár nagyon sportos és fit, de mégis 71 éves...

De a cérna néhány hete szakadt el. Mivel sokat játszom, meg simogatom (lehet, egy kicsit el is kényesztetem, de azért figyelek, hogy ne annyira) hozzám kötődik a legjobban és az én szavamra hallgat; anyáéra nem, de azt hiszem ezért nem a kutya a hibás. Anya levitte sétálni de rosszul rakta rá a pórázt és elszaladt, nem törődve Anya kiabálására. Anya elvileg kereste, de nem találta; mikor hazaértem és megtudtam a dolgot, több óra hossza kutatás után ráleltem, pár sarokra egy kisállat bolt kereskedésben, ahol a fickó észrevette a kis tekergőt és bevitte az üzletébe, amiért nagyon hálás voltam.

Tudtam, hogy Anya nem rossz szándékból tette, de azért haragudtam rá; elég flegmán megjegyeztem, hogy "gratulálok hozzá" de akkor dühös voltam, mert a kocsik miatt a kutya életébe is kerülhetett volna ez az atrakciója (ja és fél óra keresés után közölte, hogy ő megtett mindent és hazament!)

Mikor hazaértünk az öröm után Anya leszidott, hogy miért nem neveltem meg jobban, mert ő bár megpróbált utána szólni a kutya nem hallgatott rá...oké, talán elkezdhettem volna hamarabb a nevelést, de basszus 13 voltam és egyedül nehezen ment. Én győzködtem, hogy de rám igenis hallgat (mert hallgat) meg, hogy segíthetett volna stb., de Anya még hevesebben reagált erre. Tiszta ideg voltam mert 1) totál igazságtalanság volt az egész, és 2) mert szerencsétlen kutya veszekedésbe ért haza... bevágtam magam mögött az ajtót, ami miatt 2 hét netnélküliséget kaptam.

Anya beszélt pár napja egy kiképzővel aki (bár nem látta még soha a kutyát) de úgy ítélte meg, hogy el van kényesztetve. Azután pár napig betartotta a szabályokat, de most megint kezdődik minden előlről...szeretném ha a kutyám nem lenne összezavarodva a szabályok kapcsán, és, hogy Anya következetesebb legyen, illetve, hogy kicsit jobban segítsen. Hogyan győzhetném meg? Beszélni rengetegszer beszéltem, de nem vett komolyan. Apa papucs, mindig Anya pártját fogja, szóval ő kizárt, hogy segítsen és nincs is ideje reggel levinni néha a kutyát.