Mit tehetnék? 14/L
13 voltam amikor megérkezett hozzám a kutyám, egy kan shih tzu. A fajta (és ezért ő is...) borzasztóan makacs, de azt tanácsolták a kutya nevelő könyvet amiket elolvastam, hogyha hamar elkezdjük a nevelését, akkor nem lehet nagy gond. Én őszintén megpróbáltam; 5 hónapos korában már szobatiszta lett, megtanulta, hogy nem megyünk fel a kanapéra, és néhány alapparancsot is (ülj, marad, fekszik, ugrás, forgás, hozd vissza a labdát, indulás).
Nincs testvérem, a szüleimmel pedig úgy egyeztünk meg, hogy közösen neveljük, de végülis én vagyok a "gazda". Úgy volt, hogy hétköznap én, hétvégén pedig ők viszik le reggel, délután meg este elosztva; ebből az lett, hogy este fél 11 kor is én viszem le, még lomtalanításkor is (belvárosban lakunk, szóval nem a legbiztonságosabb), januárban mikor egy hétig beteg voltam, begyulladt torokkal is, amikor hajnalig tanultam fizika TZ-re, vagy csupán szombat reggel amikor az ő ideje lenne, szóval minden túlzás nélkül állíthatom, hogy mindig. Ha szóvá teszem ezt megkapom, hogy "te vagy a gazda...", "ne legyél lusta", "ne bujj ki a felelősség alól..," stb.
Nagyon megnehezíti a dolgomat Anya mert azokat a szabályokat amiket én felállítottam (mikor vacsorázom a főtt ételből nem kap a kutya akár nyöszörög akár nem, a kanapéra nem megy fel) ő sorjában áthágja; azt mondja "ne legyek kegyetlen adjak neki egy kis falatkát..." majd amikor másnap mérges lesz amiért a kutya folyton kunyerál konkrétan rám parancsol, hogy "szidjam le, helyette". Mivel Anya van vele napközben, ez elés sokat számít, mert csak délután érek haza. Ő napközben nem szokta levinni, csak néha-néha, a nagymamámra kerül a sor (velünk lakik) aki bár nagyon sportos és fit, de mégis 71 éves...
De a cérna néhány hete szakadt el. Mivel sokat játszom, meg simogatom (lehet, egy kicsit el is kényesztetem, de azért figyelek, hogy ne annyira) hozzám kötődik a legjobban és az én szavamra hallgat; anyáéra nem, de azt hiszem ezért nem a kutya a hibás. Anya levitte sétálni de rosszul rakta rá a pórázt és elszaladt, nem törődve Anya kiabálására. Anya elvileg kereste, de nem találta; mikor hazaértem és megtudtam a dolgot, több óra hossza kutatás után ráleltem, pár sarokra egy kisállat bolt kereskedésben, ahol a fickó észrevette a kis tekergőt és bevitte az üzletébe, amiért nagyon hálás voltam.
Tudtam, hogy Anya nem rossz szándékból tette, de azért haragudtam rá; elég flegmán megjegyeztem, hogy "gratulálok hozzá" de akkor dühös voltam, mert a kocsik miatt a kutya életébe is kerülhetett volna ez az atrakciója (ja és fél óra keresés után közölte, hogy ő megtett mindent és hazament!)
Mikor hazaértünk az öröm után Anya leszidott, hogy miért nem neveltem meg jobban, mert ő bár megpróbált utána szólni a kutya nem hallgatott rá...oké, talán elkezdhettem volna hamarabb a nevelést, de basszus 13 voltam és egyedül nehezen ment. Én győzködtem, hogy de rám igenis hallgat (mert hallgat) meg, hogy segíthetett volna stb., de Anya még hevesebben reagált erre. Tiszta ideg voltam mert 1) totál igazságtalanság volt az egész, és 2) mert szerencsétlen kutya veszekedésbe ért haza... bevágtam magam mögött az ajtót, ami miatt 2 hét netnélküliséget kaptam.
Anya beszélt pár napja egy kiképzővel aki (bár nem látta még soha a kutyát) de úgy ítélte meg, hogy el van kényesztetve. Azután pár napig betartotta a szabályokat, de most megint kezdődik minden előlről...szeretném ha a kutyám nem lenne összezavarodva a szabályok kapcsán, és, hogy Anya következetesebb legyen, illetve, hogy kicsit jobban segítsen. Hogyan győzhetném meg? Beszélni rengetegszer beszéltem, de nem vett komolyan. Apa papucs, mindig Anya pártját fogja, szóval ő kizárt, hogy segítsen és nincs is ideje reggel levinni néha a kutyát.
válasza: válasza: válasza:Időpont ma 22:12
Aki látatlanban véleményt nyilvánít egy kutyáról, az nem kiképző, hanem mekkmester.
válasza:Most ne is haragudj, hogy ezt mondom, de elég bunkó anyukád van. :/
Mivel te vagy a gyerek nem hiszem, hogy rád hallgat. Esetleg hívjátok oda a kiképzőt, és sokat lendítene a dolgon, ha ő mondaná meg anyukádnak, hogy ha azt akarja, hogy a kutya tisztelje, akkor talán foglalkozni kéne vele. Ez olyan, mint ha a szomszédom cseszne le engem, hogy ha hívja miért nem megy oda a kutyám hozzá. Ha tényleg úgy van ahogy leírtad, azt gondolom, hogy elég sokmindent megtettél a korodhoz képest, és felelősségteljesen bánsz a kutyáddal. Anyukádnak pedig nem lenne szabad minden felelősséget rád hárítania, hiszen te még egy gyerek vagy. Azzal, hogy odaengedték a kutyát, akár a tiéd, akár nem, azzal igenis a ti kutyátok lett, és nem szabadna mindent rád hagynia
válasza:"Ez az írás is ékesen bizonyítja, hogy teljesen alkalmatlan vagy egy kutya tartására/nevelésére. Ennyi idősen még nem kellett volna neked egy kutya......biztos kisírtad magadnak...... A kutya nem játékszer. "
miert?? mi bajod van a kérdező írásával??
válasza:Kedves kérdező!
Először is hadd mondjam el, hogy nagy öröm volt elolvasni az írásodat (már nem a problémáid miatt), jó érzés tudni azt, hogy vannak még felelősségteljes állattartók, akik a lehetőségeikhez mérten próbálnak mindent megadni a kedvencüknek. Ráadásul nagyon ritka, hogy valaki ilyen fiatalon ennyire felelősségteljes (ahogy tűnik, még felelősségteljesebb vagy, mint az anyukád) :)
A problémára visszatérve, ebbe a helyzetbe sajnos én is belefutottam, amikor még a szüleimmel laktam. Nálunk az lett a megoldás, hogy odahívtam egy kutyakiképzőt, és az egész családdal leültünk megbeszélni. Elmondtam, hogy szerintem anyuék mit csinálnak rosszul, a kiképző is nekem adott igazat, és hosszasan elbeszélgetett anyuval, hogy így milyen viselkedészavarokat fog bele nevelni a kutyába. Látszott is rajta, hogy bűntudata lett és észbe kapott, ezek után sokkal határozottabb volt, és nem engedett meg a kutyusnak olyanokat, amit én nem. Talán nálatok is ez lesz a megoldás, a google-n biztosan megtalálod a helyi kutyaiskola vagy 1-2 kiképző elérhetőségét, ha más nem, e-mailben érdemes velük felvenni a kapcsolatot.
Szép estét!
válasza:Minden elismerésem a tiéd, én büszke lennék rá, ha az én lányom 14 évesen ilyen felelősségteljes és komoly lenne.
Nem értem anyukád miért nem ad a szavadra, olyan mintha inkább ő lenne a szófogadatlan gyerek és te a szülő. Oké, hogy még gyerek vagy, de akkor sem kéne ennyire semmibe vennie. Más helyzetekben is ilyen veled?
Na de száz szónak is egy a vége, szerintem is beszélj egy kiképzővel, hogy üljetek le és megbeszéljétek ezt, talán egy felnőtt, "szakmailag tapasztalt" emberre táncsak hallgat.
És én odanyomnám a könyvet is anyukád orra alá. Kérdezte hogy hogy lehet hogy a kutya rád hallgat. Hát told oda neki a könyvet aztán olvasásra fel!
De akár még ezt a kérdést és a válaszokat is megmutathatod neki, hogy lássa más emberek mit gondolnak.
válasza:Én teljesen megértelek. Ez sajnos egy örökös küzdelem lesz.
Nekem is van egy kutyum és apám mindig túleteti el is hízott. Beszéltem apámmal szépen, csúnyán már mindent csináltam de semmit nem értem el vele. Apám még az állat orvosra sem hallgatott amikor kijöttünk azt mondta hogy ez az orvos hülyeséget beszél, teljesen kiakadtam.
Egy megoldás van! Ki kell valahogy játszani.
Megbeszéltem apámmal egy olyan kaja adagot ami neki is tetszett és hogy etessük úgy a kutyát, megegyeztünk. A kutyám reggel és este kap enni mindig séta után. És ha apámé a reggeli séta utána ő etet viszont este már én etettem és tudom mennyit ad neki és én úgy egészítem ki hogy jó legyen, nem a megbeszélt adagot kapja hanem kevesebbet amennyi kell neki, és sikeresen fogyott két kilót.
Nem tudom a Te esetedben hogy kéne megoldani de próbáld meg valahogy és anyud hagy örüljön mit ha ő győzött volna de titkon Te nyertél :D és így mindenki boldog.
válasza:Kérdező, te 14 éves létedre nagyon-nagyon ügyes és felelősségteljes vagy! Sajnos amit, amit leírtál inkább tartozik a családi kapcsolatok problémakörbe, mint a kutyanevelésbe.
Én is támogatom, amit a többiek írtak neked: jó lenne, ha te is tudnál beszélni a kiképzővel, pontosabb képet kapna arról, hogy mi a probléma nálatok. Illetve az is jó lenne, ha nem csak látatlanba mondana véleményt, hanem meg is nézné a kutya és a család viselkedését és az alapján adna tanácsot. (Sokszor tényleg nem árt egy külsős, hozzá értő személy véleménye ahhoz, hogy a szülők belássák, hogy gáz a viselkedésük.)
Aztán jó lenne, ha rendeznéd a viszonyodat anyukáddal, mert ez az állandó súrlódás senkinek sem jó.
Van egy olyan mondás, hogy a bocsánatkérés nem arról szól, hogy te tévedtél és a másiknak van igaza. Hanem arról, hogy nagyobbra értékeled a kapcsolatotokat, mint az egódat. Ezt jó ilyenkor mantrázni :) Pl. elnézést kérhetsz, amiért hevesebben reagáltál, amikor meglógott a kutya, vagy valami ilyesmi. Sokszor kell egy ilyen felütés ahhoz, hogy le tudjatok ülni nyugodtan beszélgetni.
És igen, jó lenne leülnötök beszélgetni és átgondolni, hogy ki mit vállal a kutyával kapcsolatban.
Ez a "te vagy a gazda...", "szidjam le, helyette", "miért nem neveltem meg jobban" ez engem nagyon zavar. Azt kellene tudatosítani a családban, hogy a kutya arra hallgat, aki tanítja, gyakorol, foglalkozik vele. Az, hogy anyud "csak" sétáltatja meg nasiztatja, nem elég. Ha a hétvégi reggeli séta úgyse megy, én a helyedben megpróbálnám "elbótolni" az a 20 percet arra, hogy gyakoroljon, játsszon veletek. Neked sem árt, ha minden nap ugyanakkor kelsz (legfeljebb visszafekszel :P), a kutyád és az anyukád kapcsolatának jót tenne, ha együtt gyakorolnának (legalább lenne sikerélménye, hogy rá is hallgat a kutya), de optimális esetben a ti kapcsolatotoknak is jót tenne a közös élmény. (Ezt pl. a kiképző is meg tudja erősíteni.)
Nasi-téma. Nem csak az eddig munkádat vágja haza a nasiztatás, hanem a kutya gyomrának sem tesz kifejezetten jót nagyon sok emberi kaja. (Ehhez még kiképző sem kell, elég egy egyszerű google keresés is.)
Lehet úgy is "nasiztatni", hogy azt tanítjátok vele a kutyának, hogy csak akkor kap bármit is, ha békén hagy evés közben benneteket. (Macskánál ez nálam tökre bevált.)
Másrészt ez a "kapjon a kutya emberkaját, mert az olyan fincsi", ez valami pszichológiai izé. Ez még nálunk is tesztelés alatt van*, de elvileg azzal ki lehet védeni, hogy te magad készítesz "kézműves, bio, látvány" jutalomfalatot a kutyának, válogatott alapanyagokból és sok-sok szeretettel. Így a nasiztató is tudja, hogy a kutyus valami különlegesen fincsi falatot kap, viszont a gazdi is megnyugodhat, hogy egészséges a kutyának. Ráadásul tök jó receptek vannak a neten.
*Két megrögzött nasiztató is van a családban. Az unokatesóm az érzékeny gyomrú kutyájával évek óta küzd ellenük. Én nemrég örökbe fogadtam egy allergiás kutyát ("MI AZ, HOGY NEM KAPHAT SEMMIT?!") úgyhogy most ez a terv.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!