Miért gondolja sok ember, hogy az emberi élet többet ér, mint egy állaté?

"Jól is néznénk ki, hogy ha egy kedves simogatás, vagy egy mosoly után feltétlenül szeretni kezdenénk a kibocsátót. Az ember nem dől be azonnal az ilyesminek" "

Nézd csak meg, hogy hány bántalmazott nő dől be egy csokor virágnak, meg néhány elsuttogott bocsánatkérésnek, hány gyerek ragaszkodik a szüleihez, még akkor is, ha sorozatosan bántalmazzák otthon. Vagy nézz utána a Stockholm-szindrómának.

33#

Jézus vega volt???Na neee :)

https://www.youtube.com/watch?v=uPYxCB-uVsE

Ilyenkor persze be lehet dobni azt az idézetet, ahol sülthallal kínálják és ő elfogadja, de Jézus az egyik példabeszédében azt is mondta, hogy ha vendégségbe mész, fogadd el azt, amivel kínálnak. Szerintem ezt az állítást nem kell magyarázni, érthető. Ha nem lett volna az, Péter, aki előtte halász volt, mégis miért tért volna rá a vegetáriánus étrendre?

#28!

Nyilván az a folyamat, amíg az emberiség áttér a növényi eredetű táplálékra, nem 2 nap alatt menne végbe. Fokozatosan csökkenne az állattenyésztés, még végül megszűnne, és már nem lenne annyi állat, amivel kezdeni kéne valamit. Ez ennyire egyszerű.

Bezzeg az, hogy a spártaiak otthagyták a "selejtes egyedeket" a Taygetoszon, vagy az Athéniak vitték ki a nemkívánt gyerekeiket a városhatárra, az olyan hű de szörnyű cselekedet volt. Ha mozgássérülteket, fogyatékosokat, örökletes betegségben szenvedőket kiiktatnánk a társadalomból, az rendben lenne?

A túlszaporodott kínaiakat sem kezdjük el halomszám ölni.

Az én véleményem az, hogy nem csak az emberek javát kéne szem előtt tartani és nem kéne folyton beleavatkozni a természetbe. De ez az én véleményem, attól te még gondolhatod máshogy, nyilván nem egyformán gondolkodnak az emberek. Tartózkodhatnál az olyan megjegyzésektől, mint pl. "Te jó isten mennyi elvakult,hülye,degenerált ember van a földön.... "

Ha már egyszer olyan hű de civilizáltnak és felsőbbrendűnek érzed magad, akkor viselkedj is ahhoz méltóan, és egy véleménycserénél kerüld a vitapartner személyére vonatkozó rosszindulatú megjegyzéseket, mert ez a viselkedés ostobaságra vall!

Alapjáraton én is állatszerető vagyok, és a macskáimat is hagyom bizonyos keretek között azt tenni, amit ők szeretnének - magyarán jogokat biztosítok nekik -, de...

hiába a sok cucc itt, még egyik sem talált fel semmit. Nem használtak eszközöket, nem gondoltak ki semmi újat, sőt, a művészetekben sem túl kiemelkedőek.

Van nekik önálló, cuki kis logikájuk, meg tudnak oldani dolgokat, de újat nem alkotnak.

ETTŐL vagyunk felsőbbrendűek.

Ha nem lennénk, akkor most nem a számítógép előtt ülnél a fűtött, komfortos szobádban, és osztanád azt a kevéske eszed az interneten.

Nem mondom, nekem pl. pont ugyanannyit ér az életük, mint a sajátunk, de attól még a tápláléklánc csúcsán állunk. Tök jogosan.

Az oroszlán a karmait és a fogait használja, mi más eszközöket, amiket mi magunk találtunk fel, hozzánk tartozik.

Az, hogy hová fajult a társadalom, már más kérdés, de speciel ehhez a témához pont semmi köze.

Ha nem haragszol, többet nem keresem fel a kérdésed, mert kár beléd a szó, kétlem, hogy ennyiből felfognád a lényeget.

Előre leszegezem, hogy van egy kutyám, akiért meghalnék, a családom és a párom mellett ő a legfontosabb lény az életemben.

De úgy gondolom, hogy mint ember, az emberi élet fontossága nem magában az adott emberben keresendő, hanem a környezetében.

Most az ember-ember kapcsolatot hozom fel:

Egy ember halála mélyebben érinti az emberi környezetet. Pl. ha belegondolsz, mindenkinek van anyja, családja, párja, stb. valaki, aki akár utána is halhat, mert szó szerint belepusztul a bánatba.

Ezzel szemben vannak pl. a kutyák/macskák egymás között, akik számára egymás élete nem annyira fontos mint számunkra. Ebből jön, hogy ha ebben a kontextusban nézzük, az emberi élet értékesebb, legalábbis nagyobb veszteség az elvesztése fajtársak között mint az "állatoknál".

A másik, hogy ha most választanom kellene, ki maradjon életben, egy ember (egy átlagos emberről van szó) vagy az én drágám, belehalnék, de az embert választanám. És nem az adott ember miatt, hanem a környezete miatt. Mert én a kutyámat meggyászolom, örökre hiányozni fog, de akármennyire is nem így gondoljuk, kevesebbet ér nekem mint az az adott ember a szüleinek/gyermekének/párjának.

Szerintem ebben áll a különbség. Bár lehet, hogy csak én vagyok elborult, mert ha valaki meghal, én őt is nagyon sajnálom, de valahogy mindig a környezetéért szakad meg a szívem.