Kuvasz, puli nevelhető vagy csak én fogtam ki rossz példákat?
Nagyon tetszik a mind két kutyafajta, és előnyben részesítem őket magyar fajtájuknál fogva. Egyszer majd szeretnék is egyet, bár még nincs saját kutyám, csak családi és kistestűek.
A gondom az, hogy eddig közelebbről egy kuvaszt és két pulit ismertem. Az egyik megharapott elég rendesen, pedig csak ültem, a másik majdnem darabokra szedte a kutyánkat (beszökött hozzánk), a harmadik meg a saját gazdájának ment neki több alkalommal is.
Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy ilyen példákat fogok ki? Rosszul voltak szocializálva?
Vagy mi alapján van ez? A szomszédunknak szerintem keverék nagytestű kutyája van, de talán az is valami puli, komondor keverék. Soha nem volt igazán nevelve, kint van az udvaron. De ha ki is engedik minket nagy ívben elkerül, ráadásul a mi kutyánk mindig ott "emberkedik" neki, de soha nem bántotta, egyetlen egyszer sem.
Ugyanúgy mindenre meg lehet őket tanítani, mint bármelyik más fajtát.
Van tapasztalatom, kuvaszom van, iskolába járok vele.
Négy hónapos korától kezdve, következetesen hordtam emberek közé, idegen környezetbe, hogy ideje korán megszokja az embereket. Barátságos, jól nevelt, nyugodt, kiegyensúlyozott kutya lett ennek köszönhetően. (szinte)
bárkinek engedi magát megsimogatni.
Viszont, ha elhanyagolják, akkor elvadul.
Ez minden kutyával így van.
Ami nagyon fontos: magyar pásztorkutyát láncra kötni és bántani tilos! A nagytestűeknek szüksége van térre, nagy udvarra, mert nagy a mozgásigényük.
NEM minden a gazdától függ!!! Ez baromság. Volt kuvaszunk és pulink is, ráadásul egyszerre. A puli csak pár hónapot maradt nálunk, mert folyamatosan terelte a kuvaszunkat, mint valami birkát- de szó szerint. Nem volt nyugta tőle, ezért oda adtuk a mamánknak a pulit. Nyugis, okos, jó házőrző lett belőle, más állatokat simán elviselt maga mellett, kezdve a szomszéd macskájátók a csirkékig.
A kuvasszal, már más volt a szitu. Soha nem volt megkötve, rengeteget foglalkoztunk vele, baromi nagy udvarunk van, ettől függetlenül mindig vittük ki sétáltatni, pedig védéken ez annyira nem szokás. Minket soha nem bántott, de másokat..Kb. senki nem mert bejönni hozzánk, azt a macskát amelyik betévedt hozzánk, az ott is maradt sajnos. Gyakran jöttek hozzánk vendégek, nap mint nap látott úm. idegen arcokat, de a családon kívül senkit sem fogadott szívélyesen. Nagyon szerettük, 12 évet élt, és nem változott meg.
Aztán vettünk egy másikat egy kan kuvaszt (az előző nőstény volt), vele egészen más volt a helyzet. Ugyanattól a tenyésztőtől vettük, mint az előzőt is, nem kis pénzért. Ugyanolyan bánásmódban részesült mint az előző, de ez már kiskorától kezdve az a kis aranyos, bájos kutya volt. Felnőttnek is megmaradt olyannak. Nem azt mondom, hogy nem ugatta meg az embereket, de tőle be lehetett jönni, értett a szóból :)
Ezzel a storyval csak azt akartam mondani, hogy a kutyával foglalkozni kell, de nem lehetünk megváltók. Van ami a vérükben van és kész!! Az embernek is van kevésbé jó tulajdonsága, amitől nem tud szabadulni és kész. Ez szerintem az egyik leggyönyörűbb kutyafajta :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!