Baba születése előtt miket érdemes megtanítani a kutyáknak?

Vannak akik azt vallják, hogy a kutyának falkavezérnek kell tekinteni a kicsit is. Olvastam egy nagyon jó fórumvitát ezzel kapcsolatban. Ott valaki azt írta, hogy szerinte ez óriási tévedés, mert a kutyák nem hülyék és nem néznek falkavezérnek egy 1-2 éves gyereket. A lényeg, hogy ne falkavezérnek, hanem kölyöknek lássák, mert akkor sok mindent elnéznek neki. Abszolút igazolni tudom ezt az állítást. Nem csak, hogy a gyerek falkavezérsége nem elismert, de valószínűleg az enyém se minden esetben. Pedig amúgy szót fogadnak, de épp a gyerekre a legveszélytelenebb kutyám az, aki mindig előttem akar bemenni az ajtón és mindig aggódik értem és vigyáz rám és vigyáz a papucsomra, szóval abszolút nem tekint igazi vezérének, mégis imádja a gyereket és agyoncsókolná kezdettől fogva, ellenben a veszélyes kutyám mindig előre enged az ajtóban, mindig alázatos velem szemben, soha nem enged meg magának semmiféle tiszteletlenséget, nos ő ennek ellenére veszélyes a gyerekre. Viszont az, hogy felimerték-e a kölyköt a kicsiben, az mindent eldöntött. Természetesen ettől még tudják, hogy a mi babánk, a mi kölykünk, ezért sem bánthatják, de önmagában is az a tény, hogy kölyök, védetté teszi őt, mert neki megengednek sok mindent, amit egy felnőttnek egy percig sem tolerálnának. Pl. a veszélyes kutyám soha nem hagyná, hogy más kutya rááljon a hátára. Kislányom simán rátehénkedhet és átölelheti a nyakát, a hátát és csókolgathatja, a kutya békésen, lomhán tűri, sőt, legtöbbször nagy farkcsóvával fogadja. Persze ilyenkor én is ott vagyok, de mindegy, mert ha a másik kutyám nehézkedne így rá a testére, akkor se tűrné, ha ott lennék.

A fórumon azt írta az illető, hogy fontos, hogy a gyerekben ne erősítsük a falkavezér szerepet, nehogy a kutya rivalizálni kezdjen vele és be akarja sorolni a falkasorrendbe, pontosabban az a lényeg, hogy a kutya fejében a gyerek kölyök maradjon és nem valami felettes (holott sokan ezt tanácsolják) a fenti okból. Ez egyébként nagyon nehéz, mert a kicsi utánozni kezdi a szüleit. Kislányom is kiordít az ablakon, ha nagyon ugatnak, hogy „Babík!”, rájuk szól, ha útban vannak, hogy „Tütűt! Sipirc!”, hívja őket, hogy gyere, nekiáll megetetni őket a kutyakajás zsákból, amit azok határtalan lelkesedéssel fogadnak…Szóval hiába nem akartam, sok falkavezéri teendőmet eltanulta a gyerek. Egyelőre azt látom, hogy a kutyák ennek ellenére kölyöknek tekintik és ez a lényeg.

5-6 éves koráig kell nagyon figyelnem, legalábbis addig fordul elő a legtöbb harapásos eset. Most, hogy 2 évhez közelít, most látom rajta, hogy elkezdett tudatosan rosszalkodni a kis bestia. Most úgy érzem, újabb fordulópont jön, megint jobban oda kell figyelnem, mert most jön az a pont, amikor már nem elsősorban a kutyát kell nevelnem, hanem a gyereket. Le kell szoktatnom róla, hogy vaduljon velük, de biztosan sikerülni fog, látom ismerősi körben, hogy 6 éves gyerek már úgy nyúl a kutyához, mint a hímes tojáshoz, miközben egyébként egy rettentő vadóc kiskölyök. Megtanulta, hogyan kell az állathoz nyúlni. Sajnos kicsi az esélye, hogy az én szőrmók bandám megérje a gyerek 6 éves korát, de azért reménykedem. Másik gyereket nem mernék vállalni, igaz, ezt az egyet se mertem volna, ha a férjem nem erőlteti. Azért ahhoz túl sok az 5 kutya, hogy ha 2 gyerek kéfelé szalad, akkor biztosan vigyázni tudjak rájuk és közben azért ne kelljen elzárnom a kutyákat évekre tőlük. Ha a 2 rizikós kutyám nem volna, akkor viszont be mernék vállalni még egy babát, mert a másik 3 kutya abszolút gyerek-kompatibilis.

Sajnos a kutyatámadásos esetek háttere nem igazán van feltárva a nyilvánosság előtt, pedig úgy lehetne igazán tanulni belőlük. Nem mindegy a kutya fajtája sem. Sajnos a védőnők nagy része – az enyém pl. – minden kutyát egy kalap alá vesz, holott nem kéne az én szőrmókjaimat együtt említeni olyan kutyával, aki rettegésben tartja a fél utcát vagy tépett már szét másik kutyát. Van ilyen is, olyan is. Emberben is van aki lehúzza a WC-n a gyerekét. Az meg, hogy a kutya rámordul a gyerekre, nem jogosítja fel az embert arra, hogy rögtön megszabaduljon az állattól. Pedig sokan megteszik. Szerintem szíve joga annak az állatnak így jeleznie, hogy átléptek nála egy határt. Maximum a gazda azt a határt kicsit jobban helyre teszi a kutya agyában vagy a gyereket kell megtanulni a határ betartására, és ha ez évekig tart, akkor közben évekig felügyelni és biztonságot teremteni.

Egy kisgyerekre gyakorlatilag minden veszélyt jelent. A lépcső, a polc sarka, a gáztűzhely, a forró leves, a másik gyerek, az autó, stb…stb…Mégsem tehetjük meg, hogy ezektől a dolgoktól teljesen elszeparáljuk őket. Meg kell tanulniuk ezekkel a dolgokkal együtt élni. Ez fokozottan igaz egy másik élőlényre, aki tőlünk függ, akiért felelősséget vállaltunk. Szerintem egy kutya mellett akkor is biztonságban lehet egy baba, ha a kutya nem épp gyerekkompatibilis. Csak be kell tartani néhány játékszabályt:

Kettesben soha ne maradjanak.

Állandóan óvatosan szoktatni őket egymás látványához (tilos a teljes elszeparálás).

A fordulópontokon különösen észnél lenni: első találkozás, baba első fejelemése, első kúszás-mászás, első felállás, első elindulás

Durvulást nem engedni a gyereknek.

A kutya érezze magát teljesen biztonságban a gyerek jelenlétében. Ne kelljen magát megvédenie, tudatosítani kell benne, hogy a gazda megvédi őt a gyerekkel szemben ha szükséges. Ez szerintem azt jelenti, hogy lehetőleg ne szidjuk össze a kutyát a gyerekkel kapcsolatban, ne érezze azt a kutya, hogy magára maradt és meg kell magát védenie. Persze vannak esetek, amikor rá kell szólni a kutyára, de ha a kutya mindig csak azt éli meg, hogy a gyerek bármit tesz, mindig ő lesz leordítva, akkor nem igazán fog benne erősödni a biztonságérzet, magyarul védekezni fog a gyerek vélt vagy valós támadásával szemben. Ha a gyerek durvul, őt kell megbüntetni, mégpedig úgy, hogy a kutya nagyon jól értse, hogy a gyereket helyre tettük. Én legalábbis így gondolom, ezt tapasztalom, hogy így működik, mert kislányom durvaságaira egyetlen kutyám sem reagált még agresszíven, simán átadták nekem a fegyelmezést és háttérbe vonultak.

Még egy érdekes tapasztalat: az én neveletlen kutyáim bizony előszeretettel ugráltak rám hazatérésnél, vagy ha nagyon örülnek valaminek, pl. hátraengedem őket egy másik kertrészbe. Gondoltam is, hogy le kéne szoktatni őket erről a baba érkezése miatt. De hát 10 éve ilyen kis neveletlenek…szóval nem sok esélyt láttam belekezdeni se. A kislányomra mégsem ugrálnak. Soha egyiknek se jutott még eszébe.