Öregkori dysplasia? Mikor döntsek?

Az enyém eldöntötte.

Malamutom volt, 13 évesen már nem nagyon tudott járni, de a tányérjához elment vacsorázi, elém kijött a kapuhoz, ha hazamentem.

Beköltözött az első terszara aztán, mert egyre inkább nem tudott menni elénk.

Fél év telt el az között, hogy altassuk, vagy ne és hogy lefeküdt a tányérja mellé este és meghalt.

Ő is 55kg volt, gyönyörű és nagyon szerettük. Bíztam nagyon benne, hogy ha feladja, akkor látni fogjuk. Remélem tudtam segíteni.

Mikor már fáj neki, el kell engedni.

Viszont azt tökre nem értem, hogy egy 6000 forintos altatásra miért hónapokig kell összekaparászni a pénzt.

Az a baj, hogy az, hogy érdemes-e kezelni, akkor fog kiderülni, amikor

1) rendesen megvizsgálják, röntgen, vér, UH, tökömtudja, amire szükség van a korrekt diagnózis felállításához

2) amikor elkezdődik a kezelés, és látszik, hogy hogy reagál rá az állat.

Ezt egészségügyisként illene tudnod. Nem véletlenül nem kezelnek vagy altatnak ránézésre.

A dokid meg szerintem marha jó arc volt, hogy megpróbálta menteni a menthetőt, hiszen vélhetően ezért lett állatorvos. Ő sem mindenható (amit szintén értened kéne), éppen sikerülhetett volna megmenteni a macskát. Szóval nem egészen értem a hozzáállásodat a témához.

De ezeken tényleg nincs értelme agyalni, ha úgysincs pénzed kezeltetni. Csak annyit kérek - bár remélem, magadtól is rájöttél már -, hogy ha a kutyád elmegy, ne legyen másik, amíg anyagilag nem állsz úgy, hogy tényleg mindent meg tudj neki adni, amire szüksége van.