Miért akarnak az ilyenek kutyát, vagy miért van kutyájuk?

"Minden kutya megérdemel egy családot, de nem minden család érdemel meg egy kutyát"

Vannak ilyen emberek, én sem értem őket:-? 🐶

Szerintem egyrészt azért van, mert nincsenek ránevelve... Nálunk a családban vannak olyanok, akik szerint rohadt vicces, amikor a hörcsög érdekes módon saját magától kibeleződött..., meg egyéb, hasonló módokon pusztultak el szegények... :( A szülők pedig nem tettek semmit, hogy a gyerekek jobban vigyázzanak a hörcsögeikre, továbbá a többi állatuk is rejtélyes módon pusztult el. :( Az ilyentől élete végéig eltiltanám az állattartást.

A másik felük ezeknek az embereknek, akik egyszerűen sötétek. Szerintük a kutya nem is élőlény, nem érez fájdalmat, ha pedig beteg, hát kit érdekel, ez csak egy kutya... Nincs értéke a szemében. Ezeket is eltiltanám örökre akármilyen élőlény tartásától, legyen szó állatról vagy növényről.

Mert sok ember önző, elhidegült és lusta, ebből kifolyólag pedig magányosak. Azt hiszik egy kutya megoldás minden bánatra, mert akkor menő lesz (pibbúllos erősgyerekek, táskakutyás pcsák), de a kutyát is úgy kezelik, mint egy eldobható tárgyat, mert ezt látják mindenhol; ha elromlik, dobd ki és vegyél újat. Nekik a kutya nem is társnak kell, csak egy eszköznek, hogy be tudjanak illeszkedni a közösségbe, mert amúgy a jellemük miatt szrba se nézi őket senki.

A faluhelyi emberkék szintén. A Pistának a kutyája ki van kötve, eszik a férgek és csoda, hogy él, de hát mégis él, akkor jó lesz ha én is így tartom, és persze kell a kutya, mert ha a Pistának van meg a Sanyinak is, akkor az én portámra is kell, mert nehogymá nekem ne legyen...

Nem viszik el orvoshoz, mert az pénzbe kerül. Egy "eszköz" meggyógyítására meg minek adjanak ki pénzt, ha ki is lehet dobni és újat venni? Max itt megkérdezi, mert ide is ingyen lehet kérdést írni. Sok ember egymással, sőt, a saját családtagjával is így bánik.

Ja és ugyan kicsit más téma, de azért még azt hozzátenném, hogy szerintem az emberek egyre jobban leépülnek szellemileg... Ha szétnézek az utcán mit látok? Egy anyát aki üvölt az 5 éves gyerekével, a buszon egy másikat aki a megtelt busz lépcsőjére rakja a babakocsit, félrelökve az embereket és úgy ellensúlyoz hogy ne essen ki a gyerek, a tizenévesek azon röhögnek hogy lógnak a suliból és szívják a füves cigit, az emberek kimennek a kocsik elé hogy átmenjenek az úton, és van aki egyszer csak megáll az út kellős közepén és néz a semmibe...

Sajnos TÉNYLEG vannak emberek, akiknek van valami bajuk fejben, és tartanak kutyát, sőt, gyereket vállalnak...

Én sajnos a szüleimtől láttam a lehető legrosszabb példát kutyatartás terén.

Először beszereztek egy fehér puli kiskutyát (természetesen tk nélkül), az meg sem érte a felnőtt kort, ugyanis szőlőhegyen lakunk, kerítés nincs, így a kiskutya arra ment amerre akart, nevelni persze nem nevelte senki, egyszer elütötte az autó. Egyik első lába lebénult, rossz volt nézni, ahogy folyamatosan húzza a földön, tiszta seb volt állandóan, így el lett altatva. Ekkor 13 éves voltam kb.

Aztán jött egy kis szálkás szőrű tacsi, vele sem foglalkoztak szinte soha, közben én kollégista lettem, mikor nagy ritkán hazamentem, elvittem hatalmas sétákra az erdőbe, azt nagyon szerette.

Aztán szüleim fejéből kipattant hogy vegyünk mellé egy lányt, milyen jó buli lesz, a kiskutyákat meg majd eladjuk. Én már akkor szóltam nekik, hogy nem olyan egyszerű ám annyi kiskutyát elpasszolni, de persze nem hallgattak rám. Első alomból egy kiskutya lett, másodikból 6. Azért nagy nehezen eladták őket, kemény 5000/db, mondanom sem kell, állatorvos egyszer nem látta egyiket sem, nemhogy oltás meg féregtelenítés... Eközben rájöttek, hogy a szuka kutya teljes mértékben kezelhetetlen, senkire nem hallgatott, volt hogy a macskámat kapta el a gerincénél, és ha nem vagyok ott, nem tudom mi történik. Ekkor az egyik vevőre, aki jött 3 kiskutyáért, rátukmálták a szukát is.

Közben én kimentem külföldre 4 hónapra, egyszer csak kapom az üzenetet, hogy eltűnt a kan tacskó. Mint utólag kiderült, vagy 5 másik kannal verekedett össze egy szukáért a faluban. Állatorvoshoz ekkor sem vitték el, mondván jobban lett eszik iszik stb.

Pár héttel később végleg eltűnt a kutya, valószínűleg meghalni ment a kemény 8 évével. Anyumék mondták is, hogy hát olyan fura volt, mindenáron be akart menni a lakásba, pedig soha nem csinált még ilyet. Persze nem engedték be. Többet nem láttuk a kutyát.

De nem csak a kutyákkal, semmilyen állattal nem tudnak felelősségteljesen bánni. (Volt kecske, szamár, egyiket se tudták normálisan ellátni, ezekre most nem térek ki.)

Öcsém nyáron kikönyörgött egy kismacskát. Megkérdeztek engem is, hogy nem zavar-e, mondtam hogy nem, az én macskám ivartalanítva van, tehát bántani nem fogja. Hazahozta, egyszer kétszer kiment hozzá a kertbe, kb ennyi volt a macskával való kapcsolata, én etettem, én foglalkoztam vele. A kiscica náthás volt, megjegyeztem, el kéne vinni dokihoz. Válasz: nem, nekik erre nincs pénzük. Mondtam nekik, hogy így aztán jó példát mutattok öcsémnek is, hogy "jóvan hozd haza a kismacskát elvan az itt", de amikor orvoshoz kéne vinni akkor azt már nem mert nincs rá pénz. Természetesen elvittem én saját költségre, és valószínűleg ivartalaníttatni is én fogom.

Már nem lakom otthon egyébként, de havonta hordom haza a macskakaját, mert ha én nem venném meg, nem kapnának enni. Azt a havi 4-5000 ft-ot sajnálják tőlük. Kutyatartást szerencsére a jövőben nem terveznek.

Elnézést hogy hosszú lesz, sajnos rossz példát láttam csak, de ebből is lehet tanulni, ha mást nem is, annyit, hogy hogyan nem tartunk állatot.