Miért nem olyan érzések jöttek elő belőlem, mint amilyet vártam egyik kutyánk elvesztésekor?

Mikor volt?

Sokszor ember elvesztésekor sem úgy reagálunk ahogy a "könyv írja". Sokszor csak évek múlva jövünk rá hogy hiányzik, megszoktuk a szokásait, eszünkbe jut hogy hogy várt haza, hogy őrizte a napi zsemléjét amit kapott tőlünk.

Nekünk pl. 10 éve ment el nagyon jó kutyánk 12 évesen. (elvonult valahová, sosem találtuk meg). A mai napig olyan mintha tegnap lett volna amikor megkapja a vacsorát és maradékot őrzi, nehogy ellpoja valaki, meg hogy hozza a labdáját, amit tulajdonképpen a kölyökkutyának vettünk csak az félt tőle.

Lehet tényleg felkészültél már rá.Mivel tudtad nem sokára itt hagy benneteket,úgymond nem lepődtél meg rajta.

Nekünk egyik kutyánk daganatos volt egy februári napon derült ki. Tudtuk,hogy ha rosszabbodik az állapota akkor el kell,hogy altassuk.Igazából a dokinéni pár hónapot mondott neki. Június közepe vége felé altattuk el :( Én nagyon sírtam hiába készültem fel rá,meg tudtam már februárban,hogy nem lesz sokáig velünk.

Ennek már lassan 7 éve.De még mindig könnybe lábad a szemem :(

Másik kutyánk 14 éves lesz,nála már 1-2 éve tudatosult bennem,hogy hogy pár éve hónapja van csak hátra ugyan jó kedvű aktív meg minden oké,de általában sok öreg kutya egyik napról a másikra épül le. Nem tudom mi lesz ha ő elmegy :( Úgy érzem erre sem tudok rákészülni.

Tudat alatt valóban felkészülhettél rá, aztán függetlenül a kutya korától az is lehetett még az oka, hogy láttad rajta, hogy már elfáradt.

Biztosan más egy olyan kutyát gyászolni aki még örült az életnek.

Őszinte részvétem.