Harci kutyák rehabilitációja?

Nem őrültnek gondollak, csak idealistának :)

Én is így kezdtem, kicsi koromtól kezdve faltam az elérhető kutyás szakirodalmat, 15 évesen besétáltam egy menhelyre önkénteskedni, már ott is azokat pécéztem ki mindig, akiket kisebb-nagyobb problémák miatt rendbe kellett rakni, aztán melóztam is menhelyen, tanultam rengeteget, most meg majdnem 15 évvel később saját sulim van, és kedvemre rehabilitálhatok, meg segíthetek megelőzni, hogy rehabilitálni kelljen (az más kérdés, hogy még kell pár év, mire ebből pénzem is lesz, na de mégis). Szóval nem lehetetlen vállalkozás, csak idő, meg persze mázli. Sok pl. az olyan menhely, ahol hiába foglalkoznak kutyával, ijesztően nem értenek hozzá. Hozzánk is küldtek most az egyik menhelyről önkéntest tanulni, mert felismerték, hogy lehet hatékonyabban is csinálni, mint ahogy most művelik. Én szerencsére másodjára olyan helyre kerültem, ahol tökösen álltak hozzá a dolgokhoz, szóval az alapvető tudást fel tudtam ott szedni.

Hát kb. így megy ez a gyakorlatban, legalábbis ez egy módja. És akkor még mindig nem tartunk ott, hogy tömegével kérnének fel harcoltatott kutyákat rehabozni. Bár egyszer majdnem kaptam ilyen kutyát, de rajtam kívül álló okok miatt nem tudtam elvállalni. Szeretnék eljutni odáig, hogy ahhoz is értsek, de az sem most lesz még asszem :)

Az, hogy állatvédő legyél, "csak" elkötelezettség, kitartás kérdése.

Az, hogy kutyakiképző legyél, ugyan ekkora elkötelezettséget és kitartást, szorgalmat igényel, de mellé nem kevés ösztönös ráérzés, tehetség is kell. Ha kutyakiképző akarsz lenni, akkor legelőször is kezdj el dolgozni valamilyen sportban komolyan a kutyáddal, hozd ki belőle a legtöbbet. Ez jó pár év. Csatlakozz az egyik szimpatikus iskolához, figyeld meg, hogy hogyan dolgoznak mások és hogyan oldják meg a problémás viselkedéseket a kutyáknál. Ebből tanulhatsz igazából csak.

De egyik sem egy fizetős munka, mind a kettőt csak mellékesen lehet csinálni.