Harci kutyák rehabilitációja?

"Ööööööööö?" Mit nevezel "harci" kutyának"?

Mert ha van valami kis terriered, ki tudja, hogy ki fia-borja, akkor attől mit is vársz?

Légyszi írd le konkrétan, hogy mi is a kérdésed!!!!!!

Ezért soha senki nem fog neked fizetni, legalábbis Európában biztos. Amerika is szerintem maximum kettő darab ilyen embert bír el. Szóval jobb, ha elfelejted, hogy majd ebből megélsz.

Tanulj valami olyat, amivel kevés munkával kereshetsz sok pénzt, és mellette kutyázhatsz hobbiból. Akár rehabilitálhatsz is ilyen kutyákat, majd úgy tizenöt év múlva, ha azt végigmenhelyezed meg kutyasulizod valami rehabban erős suliban, és útközben kiderül, hogy amúgy van hozzá érzéked, mert anélkül nem megy.

Az állatvédők gyakorlatilag kivétel nélkül önkéntes munkát végeznek, munkaidőn kívül, még a saját pénzüket is abba teszik, nemhogy hazavinnének belőle. A menhelyi dolgozóknak meg olyan szutyok a fizetésük, hogy csak akkor elég, ha a szüleiddel laksz, vagy van egy jól kereső férjed/feleséged (próbáltam, és van pár ismerősöm a szakmában, elhiheted - egyszerűen nincs pénzük; annyi a költség a kutyákkal, hogy nem jut a dolgozóknak). Kutyasuliba meg szintén anyagi okokból semelyik szervezet nem fog neked harcoltatott piteket hordani, hogy azt kifizesse, hogy több hónapig nálad panziózik egy kutya ilyen céllal. Amúgyis jó érzésű ember nem ebből akar megélni, hogy szerencsétlen sorsú kutyák rehabilitációjának díjával zsigereli ki az amúgyis csóró menhelyeket, hanem megcsinálja "anyagköltségen", vagy minimális munkadíjért, ami csak az anyagiakat nézve sehogy sem éri meg, ráfizetés. A pénzes menhelyek meg nem foglalkoznak ilyenekkel, ők vagy a közelébe se kerülnek harcoltatott kutyáknak, vagy ha mégis, általában altatják őket.

Az ilyen melóhoz amúgy nagyon komoly tapasztalat kell, meg kifejezetten ilyen irányú érdeklődés, és persze a bull típusú kutyák alapos ismerete. Nem véletlenül nem csinálják minden sarkon. Ma így az országban szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hányan értenek hozzá, és max. kettőn, hogy hányan csinálták már (önállóan, vagy irányítással). És még mindig az a helyzet, hogy nem lehet őket örökbeadni, kevesen jelentkeznek rájuk, és a jelentkezőknek csak a töredéke alkalmas ténylegesen, szóval a harcoltatott kutyákkal való foglalkozás az nettó szívjóság, nem munka. Eleve úgy vállalod el, hogy jó eséllyel a nyakadon fog maradni úgyis.

Hát nagyjából csak ők, meg akik onnan váltak ki mostanában, másról legalábbis nem hallottam.

Amúgy én náluk tanultam rehabilitációt, és erről ők se szívesen beszéltek - gondolom, a fent említett okokból kifolyólag, nehogy a hülye kiscsaj azt higgye, hogy kemény, és nekiálljon otthon. Megértem, bár engem is érdekelt volna, azzal együtt, hogy nem tudom, neki mernék-e állni. Nem játék :/