Van 2 kutyam. Most lesznek negy eve velem. Apukam nagyon utalja oket es ok is rettegnek apatol. Egyre kevesebbet visszuk el a tesommal oket setalni, nincs idonk, fesulni is nagyon ritkan szoktuk. Oket. Mi legyen?

Unatkozol? Ennél fantáziadúsabbat nem tudtál kierőltetni..? Most frankón ott ülsz magadban a gép előtt, röhögsz és várod a felháborodott kutyabarátok dühödt kioktatását? Komolyan bajod van, nem tudom mi, nem vagyok pszichológus, de nem irigyellek...

Mivel nem szántok időt a kutyákra, sokkal jobb, ha minél előbb megváltok tőlük.Valóban alkalmatlan vagy a kutyatartásra per pillanat, mert ragaszkodnál a kutyákhoz, de időt, azt nem tudsz rájuk szánni.

Na, ráadásul átkerült a "családi kapcsolatok" kategóriából a "kutyák"-ba. Pedig direkt oda írtad ki, mert ott számítittál nagyobb ovációra :D Szegény, a moderátor elrontotta a vasárnap esti mókádat.

itt most miert balfax a kerdezovel mindenki? viszket nektek?

Jó kérdés...Előfordul, hogy a gazda jobb helyre adja a kutyát és mégse lesz a kutya boldogabb, sőt... Főleg idős állatoknál lehet ezzel nagyot véteni. De 4 éves kutya is megszerette már végtelenül azt, akit megszeretett, innen kezdve lehet az a gazda bármilyen nemtörődöm, fordulhat bármerre a sors, a kutya soha többé nem fog úgy szeretni senkit és soha sehol máshol nem lesz olyan boldog. Van, hogy idős kutyácskákat befogadnak innen-onnan, menhelyről, rossz helyről, bekerülnek a boldogságba, ahol végre törődnek velük, melegben, szeretetben hosszan élhetnének, erre néhány héten belül azt hallani, hogy meghaltak. Nem egy ilyen esetet megfigyeltem már. Ilyenkor szerintem a kutya nem azt éli meg, hogy jobb helyre került, hanem egy újabb otthonvesztést él át. Bármilyen szörnyű is volt az a régi hely, eltöltött ott 10-12 évet, az már neki az otthona, nem olyan egyszerű számára azt elveszíteni. Erre mondják, hogy nem jó idős fát átültetni. Amikor ideiglenesbe fogadnak kutyát és végleges gazdát keresnek neki, én azt gondolom, a végleges gazdához kerüléskor a kutya újabb otthonvesztést él át és komoly trauma számára. Ő honnan tudta volna, hogy ideiglenesben van? Számára az is az otthon volt, ki tudja hanyadik hányatott kis életében. Végül ha otthonra talál is, nem lesz otthon sehol, mert mindenki kutyája volt és emiatt senkié. Ettől még persze szükség van ideiglenes befogadókra és előfordul, hogy a kutyának kell a jobb hely. De nagyon át kell gondolni, mi a jobb neki valóban. TV-ben láttam, idős asszony a 7 éves kutyáját adta menhelyre (külföldi rangos hely), mert úgy gondolta, a kutya élete boldogtalan, amiért a sok munka miatt egész nap egyedül van a lakásban. Szerette a kutyát, a legjobbat akarta neki, és sírva búcsúzott el tőle. A kutya szemén láttam, hogy érzi, hogy nagy a baj. Az új gazda hamar eljött érte, és mindent megadott neki, ami a régi életéből hiányzott. De a kutya úgy szeret, mint aki szerelmes. És az a kutya a régi gazdájába volt szerelmes. Néhány héten belül ő is meghalt.

Egy hónapja vettem magamhoz előző gazdától egy 3 év körüli spánielt. Ott nem foglalkoztak vele, chipje, oltása sem volt, sétálni nem vitték, az utóbbi időben láncon tartották. Biztos szerette ennek ellenére őket, meg megszokta a helyét, de egy pillanatra nem láttam csak úgy szomorúnak, mióta nálunk van. Azonnal beilleszkedett, mintha mindig is velünk élt volna. Persze, nem jó ide-oda rángatni a kutyát, de olyan gazdához kevésbé kötődnek, aki nem foglalkozik velük.