Mit csinalhatnek vele, hogy leszokjon rola?

Egy kutyaiskolát, ahol segítenek rendbe szedni a kapcsolatotokat, valamint Jan Fennell: Hallgassunk a kutyánkra c. könyvét, amit letölthetsz innen:

*****

Ez a probléma szeparációs stressz, komolyan kell venni, mert előbb-utóbb nem csak a rombolás lesz a problémátok vele, hanem sok minden más is.

(valószínű többen lepontoznak, de nem érdekel)

Az én tapasztalatom: nálam a kölyök boxban - szoba kennelben - van éjszaka és amikor nem vagyok itthon. Nem rombol, megtanulja, h amíg egyedül vannak addig alvás van, nem hancúr. Szereti. Úgy kell hozzászoktatni, h a kutya ne büntetésnek élje meg hanem egy külön kis kuckónak ahová elvonulhat. Az enyém is nagyon sokszor bemegy akkor is ha itthon vagyunk, csak azért mert pihenni szeretne.

Még mielőtt valaki belekötne egy border kölyökről van szó és egy felnőtt maliniosnak is kényelmes boxban pihen.

Sokan használnak boxot. De én úgy gondolom, ez csak tüneti kezelés. Az okot kellene valójában kezelni, és akkor a boxra nincs szükség. Ellenben a boxhoz amúgy is érdemes hozzászoktatni a kutyát, mert bármikor szükség lehet rá, pl. akár egy utazás alkalmával. De ezt a problémát nem így próbálnám megoldani, ugyanis ezzel nincs megszüntetve, csak elfojtva. Mert ha meg nem boxolod le a kutyát, ugyanúgy rombol. Ettől nem fogja megtanulni azt, hogy ha nincs box, nincs rombolás, nem tudja összekötni a két dolgot. Mindenképpen a rangsort kell újraépíteni, a kutyát pedig fokozatosan hozzászoktatni az egyedülléthez, hogy ne legyen szorongása. Először csak kimenni 5 percre, de mindezt úgy elszínészkedni, mintha valóban elmennél otthonról. Kabát, cipő, táska, kulcscsomó stb. És nincs búcsúzkodás SOHA! Közömbösen elmenni, szemébe sem nézni! A vezér akkor és oda megy, amikor és ahova akar, nem vesz érzékeny búcsút, nem kér engedélyt, távozik és kész. Tehát kimész 5 percre. Ha hallod, hogy nyugton van a kutya, visszamész, de nem üdvözlöd. Lehet ugrálni, műsorozni fog, hogy köszöntsön, de te csak nézz át rajta. Ha lenyugszik, 5 perc múlva TE hívd magadhoz oda és csak akkor simogasd, ah nyugton van. Ha megint műsorozik, kezded elölről. Aztán ezt kell játszogatni úgy, hogy mindig elmész és egyre többet vársz, mielőtt visszamész. Gyakorold ezt minden nap, egyre kitolva az időt, segítsenek a családtagok is, jöjjön rá a kutya, hogy nem kértek tőle engedélyt a távozáshoz, ti döntettek mindenről és ami nagyon fontos, hiszti és rombolás nélkül is mindig visszajöttök! Ha nem hisztizik, nem rombol és szépen viselkedik a visszaérkezésekkor, nagyon-nagyon dicsérjétek meg. Ellenben ha nyüszít, kapar vagy bármit csinál, maradjatok közömbösek és addig ne menjetek vissza a lakásba, míg be nem fejezi.

De úgy alapvetően is lehet szükség van arra, hogy más dolgokat is megváltoztassatok, a többi dologról viszont nem tudunk semmit, így ezt nem tudom megmondani. Kiképzőt javasolnék. Ugyanis nagyon sok mindenen múlik. Mikor hazamentek, üdvözlitek a kutyát? Ki megy ki először az ajtón, a kutya vagy az emberek? Mikor kap enni a kutya? Mindig van előtte kaja vagy csak etetéskor? Kunyerálhat az asztaltól? Ha ő kezdeményezi a simogatást vagy játékot, akkor foglalkoztok vele vagy csak akkor, ha ti hívjátok? Követ a lakásban mindenhová? Veletek alszik az ágyban? Ezek olyan kérdések, amik nagyon fontosak lehetnek a probléma kezeléséhez és az, hogy hogyan csináljátok a napi rutint és a kutya mit engedhet meg magának veletek szemben, nagyon befolyásolhatja a veletek való viszonyát és a szorongást is, ami a rombolást okozza. Még kicsi, most könnyű lenne megfogni, viszont ha belép a kamaszkorba és nem ti vagytok a mindenható főnökök, akkor később nagyon nehéz lesz helyrerakni.

A ragaszkodás pedig jó és kell is, de egy bizonyos szint felett és bizonyos minőségben már káros. Érdemes ezt is mérlegelni, hogy tisztábban lássátok a helyzetet.

Én a boxot azért mondtam mert nálunk bevált, és amíg nincs újra(?)építve a rangsor - 1 hete van náluk a kutya!! - addig is meg kell oldani a problémát....és lehetőleg úgy h a lehető legkisebb legyen a "véráldozat". És nagyon jól tusom h nagyon gyorsan eldurran az ember agya amikor a héten minden nap arra megy haza h megint szét van szedve a lkaás, megint ki van rámolva a szekrény, és a szőnyeg megint nincs a helyén. Tudom miről beszélek, mert a felnőtt kutyám 1,5 évesen ilyen probléma miatt került hozzám. Őt nem boxoltam. Meg is bántam - én is, az ajtó is, a kanapé is és még rengeteg dolog. Ezért megfogadtam hogyha jön a következő kutyám, ő boxban kezdi egészen addig amíg én úgy ítélem.

Megjegyzem: Jan Fennell módszere segített, de nem 5 perc alatt. Kb. 2 hónap volt amíg normálisABB lett és még kb fél év mire teljesen elmúltak ezek. Majd' 4 év távlatában már vicces, viszont átélni idegtépő.

Tehát akkor a szavazatom box + Fennel néni :o)

5 hónapos kutyus ösztönből kerget mindent, ami mozog. Nem most szöknek el, hanem ha kamaszodni kezd.

Szerintem kezdjétek azzal, hogy nem "üdvözlitek", ha hazaértek. Úgy kell besétálni az ajtón, mintha csak egy perce mentetek volna el. Ne érezze a változást, hogy otthon vagytok-e vagy sem.

Ketrec nem mindenkinél válik be. Tegnap próbáltam kicsit bezárni a kan kutyámat, mert a lányok tüzelnek. 10 perc alatt kijött a zárt ketrecből.

Akkor először is az üdvözlést felejtsétek el. Soha ne legyen előtte kaja. Etetési időben tedd l neki a tálat, várj 10 percet, ha nem eszi meg, akkor elveszed és legközelebb CSAK etetési időben tedd le neki, megint ugyanígy. Közben ne legyen sem jutalomfalat, sem nasi. Csak akkor simogassátok és játszatok vele, ha ti hívjátok, ha ő kezdeményezi, akkor ne! A többi dolgot nagyon helyesen csináljátok, de ezeket mindenképp hozzátenném. Apró dolgok, de sokat segíthetnek!

A boxost így már értem és így már jó lehet. Jan Fennell-t is olvas mindenképpen! Nekünk is kellett több hónap, míg minden eredményesen működöt és megtörtént az áttörés. A póráz két végén is nagyon jó.

Alapvetően én kiegészíteném a dolgokat a fent leírtakkal, ezen kívül pedig nagyon határozottnak kell lenni. Ha egyszer mondasz valamit a kutyának, akkor annak úgy kell lennie! Nem szabad ráhagyni semmit. És ezen az egy ponton eltérek Jan Fennell-től, néha igenis muszáj az akaratát rákényszerítenie a kutyára, hogy megmutassa, ki az úr a háznál. Ez alatt nem verést értek és a tanítást én is csakis pozitív megerősítéssel végzem. Ellenben ha már valamit tud a kutya, csak makacskodik, akkor lelkiismeret furdalás nélkül erőt veszek magamon, és rákiabálok, ha kell lenyomom a fenekét. Ha valamit tud, akkor ha azt mondom, az van és punk-tum. Mert én vagyok a főnök, az van, amit én akarok. Vannak kutyák, akikkel kicsit határozottabbnak kell lenni, mint a nagy átlaggal és a gazdában kell legyen rugalmasság, mikor milyen módszert kell választani. Azt viszont te látod, milyen a te kutyád. Azonban ha arról van szó, ne restellj keménynek lenni, a kiskutyák nagy színészek, mindig tudják, mikor kell ártatlanul a gazdira nézni, ezzel kihasználva az érzéseinket. Ennek pedig nem szabad bedőlni.