Fogadott kutyák - tapasztalat?
A gyerekeket, hirtelen mozdulataik miatt sok kutya nem szereti, vagy inkább félelemből támad rájuk.
Ha van rá lehetőség, akkor fiatal kutyát fogadj örökbe, hozzám 6 hónaposan került egy amstaff keverék, nagyon félt, sőt, rettegett eleinte az emberektől, első két sétánál hányt is, gondolom izgalmában, mert állatorvos is látta rendszeresen, és semmi egyéb baja nem volt. Mára a legjobb kutya, szófogadó, póráz nélkül sétál, más kutyákkal barátságos, embereket is könnyen a bizalmába fogad. Sok-sok együtt töltött idő után összecsiszolódtok, nagyon jó kutya válhat bármelyikből.
Én a te esetedben a fajtamentést ajánlanám, mert:
- szintén segítségre szoruló kutyáik vannak, de
- szocializálják és előnevelik őket
- ideiglenes befogadónál helyezik el őket
- így jól ismerik az adott kutyát, és törekednek rá, hogy a megfelelő kutyát a megfelelő gazdihoz juttassák
- plusz felszabadul náluk egy hely, ha elviszel egy kutyát
Az, hogy milyen jellegű kutyát ajánlunk, attól függ, mit szeretnél, és mit tudsz neki nyújtani. Mi a célod a kutyával? Mennyit foglalkoznál vele? Hol élne? stb
4 évesen fogadtam örökbe egy megtört pit lánykutyát. Előtte olvasgattam a témában, hogyan és mint kezdjük az ismerkedést, semmi nyünyürgetés, hagyjuk, hogy a maga tempójában ismerkedjen az új környezettel, velünk, a lakással, stb. A gyerekek az első időben nagy kihívást jelentettek, de ahogy kezdett lelkileg stabillá válni, kaja, napi tanulás, mozgatás, szeretet, ezek a kitörések szépen irányíthatóvá váltak. Sokat tanultam én is a kutyától, jártunk suliba, egyre fegyelmezettebbé vált, és egy álomkutyám lett.
Gratulálok a döntésedhez! Fajtát nem tudok javasolni, annyira nem vagyok nagy kutyás.
Köszönöm az eddigi válaszokat, jöhetnek még!
Családtagnak lenne természetesen, van itthon kutya, de ők velem együtt nőttek fel jóformán, és csak egy nagytestű közülük, bennük bízom, de pl a szomszéd kutyájától már sokkot kapok. Szóval nagyjából tudom, mi kell egy kutyának, nagyobb testűt szeretnék, kertes házban lakom, benti-kinti lenne. Viszonylag sokat tudok velük foglalkozni, de ezt nem tudom időhöz kötni. A napi két óra biztosan meglenne, van, hogy fél napot csak velük töltök.
Először is dícséretes dolog, hogy örökbe szeretnél fogadni.
Nekem az első kutyám tipikus szobakutya volt,kölyökként vettük, sok mindent nem tudott, én se voltam túl szigorú vele, de boldogan eléldegéltünk, nagyon szerettem.
A halála után örökbe fogadtam a helyi sintértelepről egy közepes termetű kutyát, mert segíteni akartam,olyan tipikus "semmilyen" kinézetű esélytelen típus, előtte az utcán kóborolt.
Ég és föld a kettő.
Ez a kutya nagyon ragaszkodó, lelkesen csinál mindent, de baromi nehéz volt elfogadtatni vele, hogy én vagyok a főnök és nem az van amit ő akar. Folyamatosan ügyeskedett, kicselezett, teljesen kiborított az elején. Rengeteget idegeskedtem miatta. (Azt hozzáteszem, hogy soha nem rombolt a lakásban, szobatiszta lett hamar és nem is akart soha megharapni.) Aztán lassacskán ráéreztem, hogy hogyan kell bánni vele. Nos,neki nem elég egy "nem szabad, ejnye-bejnye", mert fel se veszi. Bizony nagyon keményen fegyelmezni kell és rádörrenni, ha rosszalkodik. Nem úgy kell elképzelni, hogy megverem, de amikor engedély nélkül elkolbászol mellőlem pl. póráz nélkül egy "marad" parancsból akkor bizony rácsapok a fenekére.
Nagyon könnyen és lelkesen tanul. Nem tudnám elhagyni mert mágnesként követ. Alapjáraton egy remek kutya, de nagyon erélyesnek és határozottnak kell vele lenni, az ilyen "csak szerettetel és türelemmel nevelem" stílus nála egyáltalán nem jön be.
Én azt tanácsolom, hogy olyan kutyát válassz majd, akivel érzed, hogy érdeklődtök egymás iránt és akitől nem félsz, utána már csak rajtad múlik hogyan formálódik a kutya. Szocializáció sem lehetetlen, de ha nem vagy biztos magadban mindenképp ajánlott szakemberhez fordulni vagy kutyaiskolába járni vele.
Szerintem remek dolog örökbe fogadni.
Ha igazán az esélyteleneken szeretnél segíteni, akkor fekete kutyát fogadj örökbe. Azok közül még a kölykök is nehezen találnak gazdára.
Igazából szerintem nézz körbe neten meg a környéketeken. Ajánlom a mudi fajtamentést, mert egy remek fajta, és rendkívül jól alkalmazkodik a gazda életviteléhez.
Én most lettem a gazdája egy Illatosos kutyusnak. Gebe is, kutyákhoz érdekesen áll hozzá, valószínű csak "ifjúkorát" töltötte ember mellett.
NYugodtabb típust ajánlok, lehetőleg NE kölyköt,inkább egy időset, akinek már van fogalmunk arról miféle személyiség.
Ha ezzzel amit leírtál bemégy, szerintem fognak tudni adni egyet legalább.
Illetve szerintem kis-vagy közepes testűvel kezdd, ne a legnagyobb bundást hozd el.
Barátnőmék menhelyről fogadtak be egy pitbull staffi keveréket. Szuka, egyéves volt akkor.
Imádja a barátnőmet, nagyon félti is, megvédi, ragaszkodik hozzá, bújós, egy igazi angyal. És nagyon engedelmes, okos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!