Miért ilyen nehezen behívható?

Érdekesebbnek kell lenned, mint a környezete. Az én kutyám pl labdás, ha gyakoroljuk a behívást, akkor eldobok neki egy labdát. Ha hívom, akkor annyira igyekezve fordul meg, majdnem hanyatt vágódik. Elvileg ezt még izgalmasabbá lehet tenni, ha nem mindig dobom el, hanem random.

A másik, hogy egyszer hívd. Ha mondjuk a vezényszód: gyere!, akkor ezt egyszer mondod, és nem: gyereee... gyerekiskutyám...gyeregyere. Egyszer mondod, ha megindul feléd, akkor kezdj el szaladni (nem felé), nevetve, ha beér, akkor jutalmazd meg valamivel, ami nagyon értékes számára (pl nálunk ez a labda). Ha nem jön, akkor odamész mérgesen, mellévágod a pórázt, majd elhátrálsz és ismét hívod vidáman. A szaladás azért kell, hogy ne úgy döcögjön oda hozzád, mint egy öregasszony - aztán el lehet hagyni.

Ezt gyakoroljátok. Az, hogy a suliban gyakoroljátok, semmit nem jelent, mert a kutya tudja, hogy hol van. A séta folyamán többször is, először csak akkor, amikor láthatóan nem köti le semmi a figyelmét, és ha már ez jól megy, akkor lehet növelni a követelményeket a szaglászástól a madarakig.

A lényeg, hogy a behívást az esetek nagy részében valami szuper dolog kövesse.

Ebből látszik,hogy tekintélyed nincs nála. Hiszen az utca az eléggé inger gazdag környezet. A kutyasuliban minden kutya pik-pak jól viselkedik,mert megszokják.Sulin kívül meg vannak amelyek kezelhetetlenek.Nem egy ilyen kutyát ismerek sajnos,vizsgái meg minden jól sikerült 80-90%. Utcán nem behívható,nem engedelmeskedik,pórázon őrjöng,húz..

Utcán és a réten is hosszú pórázzal engedd el,aztán egyszer szólsz neki "Morzsi gyere ide!" nem jön akkor rálépsz a pórázra,hogy érzi nincs tovább. Újra szólsz neki.Ha nem jön akkor rántsd meg a pórázt.Amikor oda jött jutalmazd.

Nem tudom,hogy mezőn vagy utcán hogy próbálkoztál? Miként nézet ki a szitu?