Tényleg hülyeség volt vak kutyát befogadni?
Fél éve pusztult el szeretett kutyám egy szembetegség miatt, és nem bírtam tovább kutya nélkül. Úgy döntöttem, örökbefogadok, akár olyan ingyen elvihető ebet, amelyik a menhelyre kerülne, vagy gyepiről/menhelyről. Az után úgy egy hónapja találtam egy kan kutyát, amit csoda, hogy nem gázolt még el semmi, mert az egyik szeme hiányzott - tehát anno volt gazdája -, a másikra pedig teljesen vak. Nem volt még vak kutyám, de nem volt szívem elajándékozni szerencsétlent, és nagyon jól kijövünk: 25 kg-s, jámbor jószág, és mintha a sors küldte volna. De persze minden ismerősöm megszól minket, hogy a kutyának kínzás vakon élni, én meg hülye vagyok. Igazuk lehet? Én nem érzem tehernek: amíg napi 8-10 órát távol vagyok, addig pihen, amúgy meg igaz, csak pórázon tudunk sétálni, de ha szabad a kutyafuttató, akkor tudunk játszani is (rém okos, a jobbra-balra parancsokat tudja, az előre-hátrát most tanítom, így még apportozni is tudunk úgy-ahogy).
szerencsére az 1. emeleten lakom, így le tudom cipelni őt, ha kell, a lépcsőzéssel még gondjai vannak.
Mi a véleményetek erről? tényleg hülyeség volt tőlem befogadni őt, és neki meg kínzás?
válasza:Dehogy hulyeseg,le a kalappal elotted!
Sok boldogsagot az uj baratoddal :)
válasza: válasza: válasza:Istenem, olyan hülyék az emberek... és ezzel nem Rád célzok, Kérdező, hanem a "kedves" ismerőseidre, akik beszólogatnak a kutyád vaksága miatt. Mikor leszünk már túl ezen?! Tizenharmadik század, komolyan.
Nagyon szép tőled, hogy befogadtad, és egy vak kutya is tud teljes életet élni. Nekik ez nem akkora csapás, mint egy emberek. Míg szaglásuk van, addig "látnak", ha mi ezt nem is bírjuk elképzelni. Nekem is volt (öregségtől) megvakult vagy majdnem megvakult kutyám, és ha a megszokott ösvényein közlekedett, meg nem mondtad volna róla, hogy nem lát. Csak nem szabadott előhagyni mindenféle tárgyat az útvonalain, mert (mivel akkor már kissé rosszul is hallott), ha eltévedt, nehezen talált vissza az útra. Oda kellett rá figyelni, nem is volt olyan ugrabugra, mint fiatal korában, de szerettük és boldog volt.
Olvasd el James Herriot - Kutyák a rendelőmben c. kötetéből a Kaparj című kis írást. Egy fiatalon megvakult kutyáról meg a gazdájáról szól.
válasza:Ne hallgass az ilyen szívtelen emberekre, folytasd csak nyugodtan és BÜSZKÉN ezt a nemes ügyet :) Le a kalappal.
Egy többgyerekes anyuka járt sétáltatni menhelyre, majd gyerekekre hallgatva örökbefogadás került terítékre. A legkisebb, 6-7 éve gyerek két kutyát választott: egy ezer és egy éves, gerincproblémás keveréket, és egy 4-5 éves, szinte teljesen vak keveréket. Az utóbbit vitték haza, nem bánták meg :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!