Szerintetek egy Bichon frise kiskutya megoldás lenne? (Bővebben lent)

Egy kicsi kutya nem fogja megoldani a problémádat.

Az egész családnak meg kell tanulnia helyesen nevelni a kutyát, meg kell tanítani neki, hogy ne ugráljon fel.

Ha kapsz egy egyest matekból, azt sem hagyod abba és veszel fel egy másik tantárgyat helyette...

A kutya egy felelősséggel járó, érző lény. Vannak szépségei, előnyei, és járnak vele nehézségek is, ugyanúgy, ahogy egy kisbabának is.

Ha valami nem megy, akkor azt rendbe kell hozni, nem elhárítani a problémát.

A kicsi kutya is ugyanúgy tud ugrálni, harapni.

Amíg az első kutyát nem rakjátok rendbe, semmiképp se legyen második kutya.

Ajánlom a könyvet, olvasd el! *****

Illetve, ha van lehetőséged, járjatok el kutyaiskolába.

Másik kutya mikor még 1et nem tudtok megnevelni?

Semmiképp nem! Nekem nem frisém van hanem havanesém de mondhatni hogy több a gond vele mint 1 naggyal...Mivel ezeknek hosszú szőrük van fésülni kell őket naponta, fürdetni a megfelelő samponnal, állatorvoshoz vinni és igen, sokat tanítani. És ezek a kis szörmókok is tudnak ugrani és harapni, van mikor nagyobbat harapnak és ugranak fel mint 1 nagy! NEveld meg a sajátodat előszőr aztán talán...egy kutya iskola meglehetősen jó megoldás lenne mind kettőtöknek. Ám meg ha félsz a kutyáktól akkor minek kellet NAGY?

Ténleg nem értem az ilyeneket: fóbiás és hazavoisznek egy nagy kutyát. A kis kutya lehet megoldás, atöbbiek nem ismertek ilyen esetet vszeg, én igen: barátnőm súlyos kutyafóbiás volt, a kicsi, nyugis kutyákat szokta meg először, végül a kedvenc fajtája az újfounlandi lett.

És egy bichont könnyebb is nevelni mint egy vizslát.

Én megpróbálnék új gazdát keresni a nagy kutyának ha ennyire félsz tőle, és egy kiskutyát vennék. Nem jó félelemben élni a saját házadban, h ki se mersz menni nyugodtan az udvarra akár 15 éven át, viszont ha a kicsi kutyát megszokod boldog éveknek néz elébe a család, sok mókázással, közösen az udvaron is.