Egy gyereknek hány éves korától való kutya?

Újfent a 10. válaszoló vagyok, a palotapincsi vs. német juhász felvetésre osztanám meg a következő jellemzéseket:

1.

"Igen érzékeny, nem veszi jó néven, ha keménykezűen bánnak vele, kiabálnak rá. Nem jó választás tehát a türelmetlen embereknek, vagy azoknak, akiknek igen kevés szabadideje van.

A csendet szeretők se ezt a fajtát válasszák, hajlamos ugyanis horkolni és tüsszögni pici pofája miatt. Az udvarias gyerekeket szereti, akik nem cibálják. Más állatokkal jól kijön, de érdemes korán hozzászoktatni a társaságukhoz.

Néha vannak energikus és játékos pillanatai, de alapvetően szeret leülni, lefeküdni és pihenni. Akaratos, védelmező. Idomítani nehezebb."

2.

"Okos, kedves, játékos kutya, és mindemellett hűséges társ. Gyakran alkalmazzák nyomozó-, mentő- és vakvezető kutyaként, de ideális háziállat lehet egy családnak is, mert remekül megérteti magát a gyerekekkel. (...) Igen értelmes és munkaszerető fajta. Észreveszi, sőt meg is érti, mi zajlik a környezetében, s természetes feladatának tekinti a családtagok, az otthon és család tulajdonának védelmét. Rendkívül hűséges, gyengéd, barátságos és magabiztos. Noha a család minden tagjával – a gyerekekkel is jó viszonyban van, általában különösen erősen kötődik egyvalakihez. (...) Nagyon jól kijön a gyerekekkel, feltéve, hogy azok tisztelettel bánnak vele. Mindenképpen tudni kell róla, hogy ha a barátokkal folytatott játék eldurvul, ez a kutya a családhoz tartozó gyermekek védelmére kel. Az idegenekkel szemben óvatos, de ha a gazda azt jelzi, hogy minden rendben, akkor nem viselkedik ellenségesen velük. A család barátait lelkesen fogadja."

Én tudom melyiket tudnám szívesebben a gyerekem mellett, mert bár FIZIKÁLISAN KÉPES ARRA egy juhászkutya, hogy bekapja a gyerkőc fejét, a védelmező ösztön milliószor erősebb benne (és itt egy ideális tartási körülmények között élő kutyára gondolok, nem egy 2 méteres láncon, térdig érő sárban tengődő "házi kedvencre"). Úgy, mint a 7. válaszoló, én is és a testvérem is "kutyakorláttal" tanultunk meg lépcsőzni, a német juhászt lehet húzni-nyúzni, egyetlen egyszer nem mordult rám egyik sem, pedig nem egy kutyánk volt a fajtából.

Szíved joga a választás, de nem feltétlen kellene mások kedvét is elvenni egy nagyobb testű kutyától.

9-es válaszoló.

Nem, valóban nem tudja bekapni a fejét, de attól még tud egy palotapincsi is maradandó testi és lelki sérüléseket okozni egy gyereknek, ezért egy dologban biztos vagyok: sohasem hagynám felügyelet nélkül a gyerekemet egy neveletlen kutyával, legyen az nagy vagy kistestű. A saját kutyáimmal (van kis és nagytestű is) kapcsolatban viszont semmilyen kétely nem merül fel bennem.

Ha ti, mármint a szülők vállaljátok a felelősséget a kutyáért, akkor ne a gyereken múljon a dolog. Talán még jobb is olyan gyerek mellé venni kutyát, aki nem akar azonnal visítva megölelgetni mindent, ami mozog. A kölyökkutyának nem tesz jót az agresszív szeretgetés. Akkor inkább ignorálják egymást, amíg kicsit hasonló súlyba nem kerülnek.

Ami a "kicsit foglald el magad, kisfiam, míg én leviszem a kutyát" problematikát illeti: a gyereknek így is, úgy is meg kell tanulnia, hogy néha bizony le kell szakadni a szülőktől. Nekünk is meg lett mondva, hogy most anya dolgozik, nem tud figyelni ránk, majd szól, ha tud velünk foglalkozni, addig csináljunk valamit. A gyerek legalább nem lesz üresfejű, ha néha magát kell elszórakoztatnia.

Arról nem is beszélve, hogy a kutyasétáltatásba ha bevonni nem is tudod, de magaddal viheted, főleg ha erdőre-mezőre mentek. A kutya rohangál, a gyerek is rohangál, tiszta haszon. Persze előtte meg kell tanítani neki is az erdőjárás alapvető szabályait (semmiféle szép bogyót nem eszünk meg, stb.)

Szerintem amíg nem ismeri testközelből az állatot, amíg nem tanulja meg, hogy egy kutyát nem úgy szeretünk, mint egy embert vagy egy plüssmacit, addig ne is várj tőle kirobbanó lelkesedést. Az már gyanús, és annak a kutyák szokták meginni a levét... :) Márpedig az állatok "nyelvének", gesztusainak ismerete olyan tudás, ami később baleseteket előzhet meg.

Egy 4 éves kisgyerek már elég okos hozzá, hogy ezeket a dolgokat megértse. A kiskutya érkezése előtt beszélgessetek sokat róla, hogy mire kell figyelni, egy plüsskutyával játsszátok el, hogy hogy kell felemelni, tartani, megsimogatni, enni adni neki, nem a szájába nyúlkálni, és ha úgy érzed, hogy a kisfiad hajlik a jó szóra, akkor mehet a kutyabeszerzés.

Én pl. kutyával nőttem fel. Nővérem kapta a tacsi keveréket és rajongtam érte. És igen volt hogy megharapott de rohadtul nem erdekelt.....

Most saját kutyáimmal dolgozok.

Ùgy gondolom hogy ha egy négy éves gyerek nem igazán rajong a kutyákért állapotáért akkor nem is fog. Én amiòta beszélni tudok azòta fùjom a kutyákat lovakat stb.

Nem minden gyerek szereti a kutyákat. Ha ő pont ilyen, én nem biztos, hogy vennék kutyát.

Nekem nincsenek gyerekeim, de a húgomnak van négy és közülük három szereti a labimat, a nagyobbik kislány viszont enyhén fél tőle, bármi ok nélkül. Amíg kisebb volt, jobban félt, de még most, lassan hat évesen is tart tőle kicsit, pedig amúgy tök normális, nagyon okos és nyitott kislány. A kutya természetesen nem bántotta soha, még csak csúnyán se nézett rá, a másfél éves pici lány kézből eteti almával, szóval nem kimondottan egy félelmetes vadállat :)

Ami a négy éves gyereket illeti, ennyi idősen már nagyjából fel tudják fogni, hogy nem szabad bántani a kutyát, úgyhogy ebből a szempontból rendben van a dolog.

A labrador amúgy egy nagyon jó kutya gyerek mellé, egy gond van vele, hogy kissé energikus és ugribugri, egy kisgyereket szűkebb helyen könnyen felborít véletlenül, de ez egy négy-öt évesnél már kevésbé probléma.

Szerintem akármikor.

Nálunk akkor is volt 2 németjuhász mikor megszülettem meg vagy 4 macska. El sem tudom képzelni az életem kutya nélkül. Szóval nem korfüggő. Ha te hajlandó vagy róla gondoskodni, meg van rá időd is, akkor miért ne?