Nem értem, hogy miért így tanítják?

Volt egy kérdés, ami arról szólt, hogy hogyan hívjuk vissza a kutyát, ha más kutya is van a közelben. Már többször feltették ezt a kérdést, és mindig jöttek hasonló válaszok, aminek az a lényege, hogy ne hívd vissza, ha tudod, hogy az adott szituációban úgysem jönne, csak ha már távolabb értetek a többi kutyától. Más, tanulással kapcsolatos helyzetben is olvastam azt, hogy azt írják, ha nem vagy benne 100%-ig biztos, hogy a kutya megcsinálja a parancsot, akkor inkább ne is mondd neki, mert azzal aláásod a tekintélyed.

Amit én nem értek, az az, hogy nem az lenne a tanítás lényege, hogy olyat is megcsinál, amit ő nem akar? Nem nagy kunszt akkor visszahívni egy kutyát, ha épp semmi érdekesebb dolog nincs nálam, de ha van, más kutya, állat, nyúl, akármi, na, pont akkor van rá szükség, hogy visszajöjjön, leüljön, stb.

Szóval szerintetek miért van ez a kettősség, hogy noha arra próbáljuk nevelni a kutyát, hogy csináljon meg valamit - de inkább ne is próbálkozzunk, ha zavaró tényező van?

Ezen én pl. nagyon sokat gondolkodom, mert én nem akkor akarom leültetni, lefektetni a kutyát, ha közel s távol senki nincs a környéken, hanem mondjuk akkor, ha egy veszélyes kutya jön, és tudom, hogy nagyon nem kellene odamennie hozzá, mert teszem azt, abból verekedés lenne. Akkor semmit sem ér az "először játsszák ki magukat, aztán majd később visszahívom" módszer.