Valami biztato valasz?

Lakásba,1 éves gyerek mellé nem kell kutya!

Menj önkéntesnek egy menhelyre.

Ha nem engedik nem tehetsz semmit, és remélem nem azért akarsz kutyát mert az osztályból szinte mindenkinek van.

Önkénteseket mindig szívesen látnak állatmenhelyeken, ahol KIVÉTEL NÉLKÜL SOK KUTYA VAN.

Azok a kutyák is ugyanúgy igénylik a szeretetet, törődést stb... :)

Szerintem ha van szabadidőd (ami saját kutya tartásához is kell) keress fel egy állat-menhelyet és segítsd a munkájukat. Így neked is jó, mert kutyák közt vagy és nekik is könnyebb.

Kicsi korom óta bolondultam a kutyákért, tinimagazinok helyett is Kutya magazint olvastam, de hát ugye a család... 12 éves korom körül végre megengedték a kutyát, 3 hónapig volt nálunk, aztán apám kidobta az utcára, ahonnan összeszedtük.

15 évesen elkezdtem menhelyekre járni sétáltatni, 19 évesen, meg az első fizetésemből elköltöztem otthonról és vittem a menhelyről a kedvenc kutyámat. Azóta is velem van, én meg kutyasulit nyitottam. Nem hiszem, hogy ennél biztatóbb sztori kellene :) Hasonlót te is összehozhatsz, az önkénteskedést csak nem tiltják meg, addig se otthon kutyázol ugye. Aztán majd ha lesz lehetőséged saját kutyát tartani, akkor lesz az is.

Mikor gyerek voltam, nekem sem lehetett kutyám. Én is rosszul éreztem magam, mert kicsi korom óta imádom a kutyákat, és mindig arra vágytam, hogy lehessen sajátom, azonban ez különböző okokból nem valósulhatott meg (nem volt kert, illetve anyagi szempontból sem engedhettük meg magunknak, hiszen a kutyázás nem olcsó hobbi). Annyi idősen, mint Te, én is szívszakadva néztem a kutyájukat boldogan sétáltató embereket.

De! Mostmár így felnőtt fejjel úgy érzem, hogy nem is baj, hogy nem volt akkoriban kutyám. Ugyanis bekerültem a középiskolába, ahol a tanulás mellett (a hétvégéket kivéve) nem nagyon lett volna időm egy kutyára. Viszont nem kellett teljesen elszakadnom tőlük, volt egy nagyon jó kiképző ismerősöm, akihez minden hétvégén eljártam, és rengeteget tanultam az oldalán. Nem tudok elég hálás lenni neki azért a tudásért, amit átadott nekem az évek során. Ha 13 évesen annyi tudással, ami nekem akkor volt, kutyát kaptam volna, annak nem lett volna jó vége.

Most 23 éves vagyok, 2 éve boldog amstaff tulajdonos.

Azt javaslom Neked, hogy keress kutyás barátokat, járj el kutyás társaságokba, biztos nem fogják Neked azt mondani, hogy nem foglalkoznak veled, ha látják, hogy komolyan foglalkoztat a téma. Gyűjts tapasztalatot és sok-sok tudást, hogy mire majd kutyatulajdonos lehetsz, a lehető legfelkészültebben vágj neki a dolognak. Pillanatnyilag ez a legtöbb, amit tehetsz.

Én is kb ilyen idős voltam amikor elkezdtem sírni kutya után. A szüleim hajthatatlanok voltak. 22 évesen tudtam elköltözni otthonról, 23 évesen a párommal úgy döntöttünk jöhet a kutya. A szüleim akkor is lehülyéztek, megtiltották, de mivel már nem laktam velük, nem tehettek semmit. Miután hozzánk került a kutya és meglátogattam őket teljesen elvoltak olvadva, hogy mennyire okos és aranyos. 1 év telt el, mire azt mondta apukám, hogy szeretne egy kutyát! El sem hittem!

Nagyon örülök neki, hogy ennyire szeretik Őt és lassan tervezünk is mellé még egy kutyust.

Viszont mai ésszel úgy gondolom, hogy akkoriban tényleg nem lett volna nekünk való a kutya. A szüleim is csak addig jutottak el, hogy milyen aranyos és milyen jókat lehet vele játszani, de képtelenek lennének normálisan nevelni. Mai ésszel nem bánom, hogy így történt. Sokkal jobb volt így felnőtt, felelős fejjel belevágni a kutyázásba.

Ja, hát igen, 12 évesen én sem voltam egy mintagazda. A sétáltatás nyűg, utálok korán kelni, a nevelés nem megy, a kutya szökik, szóval gyorsan letört a lelkesedésem, akármennyire is évek óta akartam kutyát.

Meg ugye ha a szülők nem akarják, csak kisírja az ember, akkor meg jönnek a gázok, mikor a kutya elkezd pénzbe kerülni, megrág ezt-azt, meg megbetegszik, esetleg suliba kéne vinni viselkedési problémákkal, satöbbi, aztán az lesz, mint ami nálunk volt, hogy mégis új gazdát kell neki találni, vagy menhelyre adni, vagy rosszabb. Ezt nem kívánom senkinek, inkább várd ki, amíg egyedül el tudsz tartani egy kutyát.