Én nekem jó lenne egy Amerikai Staffordshire Terrier?

Nem fizikai erő kell az amstaffokhoz, hanem határozottság, magabiztosság. Interneten keresztül senki nem fogja neked tudni megmondani, hogy elég tapasztalt vagy-e hozzá, ezt neked kell érezni.

Egy amstaffnak rengeteg mozgásra, fizikai és szellemi fárasztásra van szüksége. Az enyém a napi 2-3 óra foglalkozást igényel, de ez egyedenként lehet több, vagy kevesebb is. Gondold át, tudnád-e neki biztosítani a szükségletei kielégítését 10-15 éven keresztül. Nem egyszerű kutyák, az tény.

Röviden: nem.

Bővebben: ha felmerül benned a kérdés, és itt várod rá a választ, már valószínűsíthető, hogy nem való neked egy amstaff. A korodból kifolyólag sejthető, hogy ez az első kutyád lenne akit csak te gondozol, első kutyának nem való amstaff. Attól még, hogy 6 kutyával éltél már egy háztartásban, esetleg néha adtál nekik enni, vagy levitted őket sétálni, még nem számítasz tapasztaltnak.

Nekem is ez jutott eszembe, hogy valszeg nem te nevelted őket, hanem a szüleid.

1. A szüleid mit szólnak az ötletedhez? (mert van egy pötty különbség a labi és az amstaff között)

2. Tudnak neked segíteni, ha problémád lesz a nevelésével? (mondjuk a bullmaci sem túl egyszerű, nekem volt, de sehol sincs az amstaffhoz, most az van nekem) Jólneveltek voltak?

3. Ha te hamarosan elköltözöl (pl. egyetem), akkor a szüleid vállalják a kutyát, ha esetleg nem tudod magaddal vinni?

4. Kutyaiskolába tudod vinni?

Nem. Minden utcasarkon staffit látok.

Boldog-boldogtalan ezzel a kutyával grasszál, 10-ből 8 ember azt sem tudja melyik oldalról "fogjon neki".

Nézz szét egy menhelyen, választék mint a csillagos ég.

Lehet lepontozni.............

Én mondhatni más véleményen vagyok ebben a témában, mint a nagy többség. Hozzám nyár vége körül érkezik az első saját kutyám, aki Amstaff. Kellőképpen határozottnak érzem magam a feladathoz. Egyszerűen imádom ezt a fajtát, és ez kellőképpen motivál ahhoz, hogy bármit megtegyek annak érdekében, hogy rendes, kiegyensúlyozott életkörülményeket biztosítsak számára. Ha mégsem lennék eleinte elég hozzá, természetes lesz a kiképzői segítség is. Mivel az említett fajta szerelmese vagyok, nem látom értelmét annak hogy bármely más fajtát, esetleg keveréket magamhoz vegyek azért, hogy később az Amstaff ne első kutya legyen. Félreértés ne essék, az összes fajtát/keveréket imádom, de kevésbé szívesen tartanám mint az Amstaffot, így nem tartom jó ötletnek hogy magamra erőltessek másik fajtát, nagyon csúnyán fogalmazva "kényszerből". Rengeteg olyan gazdi van, akik már túl vannak 2-3-4-5 kutyán is, mégsem ügyesebbek mint más első kutyások. Sajnos! Végezetül, én azt tanácsolom hogy ha kellőképpen elszántnak, és magabiztosnak tartod magad(!!!) akkor válassz magadnak e fajtából társat, csak is megbízható, felelősségteljes tenyésztőtől!

Bocsánat ha hosszú lett, ez az én álláspontom. További szép napot! :)

Nem mai kérdés, de hátha valakit érdekel a válasz.

Az én véleményem:

- Nagyon régóta szerettem volna egy kutyát, de sohasem lehetett. Miután elköltöztem a szüleimtől kaptam ajándékba egy amstaff-ot. Azt sem tudtam hogy ez most milyen kutya, eleinte azt hittem valami bulldog vagy valami. Szóval én tényleg semmit sem tudtam sem a kutyáról, sem a kutyatartástól. Az összes tapasztalatom annyi volt, hogy volt osztálytársamhoz ha felmentem volt egy tenyérnyi reszkető kutyusa, ami jujj de édes.

- Igen, most mindenki azt gondolná, hogy úúristen!, de nem :)

- Azóta a kutyusom már 2 éves, nagyon boldog, jólnevelt, életvidám. Megkaptam mindig a megfelelő oltásokat, vizsgálatokat, és minden hivatalos dolgot. Emellett a hétköznapokban mindig eltöltünk egymással 1-2 órát, de a nap hátralévő részében is mellettem szokott lenni. (beengedem a nappaliba)

- És mi több! Azóta lett egy második kutyám is, aki már fél éves, és hiába más fajta, nagyon szeretik egymást és mindig együtt játszanak. :)

Ez nem arról szól, hogy ki elég tapasztalt már hozzá. Tapasztalat nélkül is lehet valakiből szerető, gondoskodó gazdi. Elvégre, mindenkinek volt ELSŐ ;)