Amikor a németjuhász kutyánk még kölyök volt ,apukám vitte sétálnia az utcában,és szembejött az egyik ismerőse egy jó nagy kutyával,elkezdtek morogni egymásra,majdnem összeugrottak, a másik ember a kutyával gyorsan tovább akart menni,nehogy a nagy kutya bántsa a kiskölyköt,ehhez képest az lett a dolog vége,hogy a mi kiskutyánk csúnyán "elverte" a nagykutyát :) Jól "megszégyenítette"
Egy másik sztori,mikor a kutyánkkal mentünk egy tópartra,és a kutya a dombról szaladt le a tóhoz,de azt annyira belepte a békalencse,hogy nem látta,hol ér véget a part,és egyenesen belerohant a zöld vízbe :D hazafelé a kocsiban iszonyat büdös volt az ázott kutya tele békalencsével :)
nekünk volt egy Csibész nevű kutyánk, egy kis fehér tacskó méretű mix volt. Kiskorától kezdve úgy neveltük, hogy tilos volt arcot nyalogatni. Egyszer télen, az udvarban úgy tettem, mintha valami bajom lenne, és elterültem a hóban. Vártam, hogy odajön-e "segíteni" rajtam, és szólongattam. Nagy sokára aztán odajött, és én felültem, meg megdicsértem. Aztán láttam a huncutságot a szemében, és tudtam, hogy készül valamire. Egyszer csak felugrott, megnyalta az arcomat, és olyan gyorsan elfutott, ahogy még nem láttam azelőtt futni.
Csibészke egyébként igazi kis csibész volt, ha egyszer szabadulni akart, akkor nem lehetett megállítani. Elszakított láncot, szétszedett szöges drótos kerítést, és alagutat ásott, ha éppen úgy szottyant kedve. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!