Ti minden kutyátokat szerettétek, ami volt? Vagy volt olyan, amelyiket nem?

Hogy nem lehet az udvarra kimenni tőle, mert a nyakadba ugrik, összeugrál. Ha hátat fordítasz, hátulról ugrál tovább. Na, erről sikerült leszoktatni nagyjából, azóta a lábad elé veti magát és a cipődet kapargatja, és ahogy lépsz, alád ugrik, elesel benne, lépni nem lehet tőle. Simogatod, hogy majd ettől lenyugszik, de azt sem hagyja, mert közben a kezedet nyalogatja intenzíven. Ha kinyitom a kaput hogy kiálljak az autóval, kiszalad és elkóborol órákra, hiába szólok utána, hogy nem szabad, nem érdekli. Ha hazajövök, akkor ugrál a kocsira, már szétkarmolta az ajtót. Ha a gyereket látja, nagyon örül és örömében sebesen rohangálni kezd, ami során rendszeresen nekirohan véletlenül a gyereknek, fellöki, ő meg sír, beüti magát, már kezd félni a kutyától, pedig nem nagy termetű. Értem, hogy ezeket szeretetből teszi, de borzasztó, hogy már menekülni kell előle szinte, gyorsan be a házba, mielőtt kitépi a szatyrot a kezemből, a gyerek kezéből a kaját, közben szétkarmolja a cipőmet, elesem benne, közben vigyázok, hogy a gyerek megússza..... Aztán meg néha rákezd ugatni, ami nem is ugatás, hanem szörnyű éles hangon vonyít. Jó, hát biztos oka van rá, de hiába szólok rá, hogy nem szabad, küldöm a helyére, meg sem hallja. És ilyenkor olyan kitartó, hogy nem hagyja abba fél óra múlva sem, csak ha kimegyek és büntiből bezárom, ez viszont az éjszaka közepén elég bosszantó. Hát ezek a minden napos dolgok :(