Szerintetek egy kutya mindenkinek engedelmeskedjen, vagy csak a gazdájának? Miért?

Szerintem egy mezei családi kutya annak engedelmeskedjen, akinek akar. A természetével ellentétes dolgot csak célzott képzéssel lehet beletenni, annyi energiája meg általában nincs a gazdának, merthogy annyira nem is fontos a téma :)

Egyébként az sem mindegy, hogy milyen helyzetben történő engedelmeskedésről beszélünk. Mert egy haverkodós kutya buliból elég sokmindent megcsinál vadidegeneknek is, csak mert örülnek neki, van ez így. A legtöbbnek ha meglóbálsz az orra előtt egy jutalomfalatot, szintén nagyon gyorsan együttműködő lesz. Éles helyzetben viszont úgyis csak arra fog hallgatni, akit tisztel is, olyankor azért általában magasról tojnak az idegenek vagy a kedves ismerősök szavára.

Csak a gazdának. Nem tudom, hogy miért, egyszerűen nekem ez az érzékeny pontom, egyszerűen a gondolattól is rosszul vagyok, hogy valaki más parancsolgat, ledominálja az én kutyáim. Az olyan kutyákat is taszítónak találom akik mindenkit imádnak, mindenkinek szót fogadnak. Egyszerűen nem tetszik. Valahogy én ezt valami rettentő intim dolognak érzem amihez csak nekem van közöm.

Na persze az alap, hogy semmilyen más embert ne zavarjon a kutya a jelentlétével.

Ha munkakutyáról van szó, akkor szerintem csak a gazdájának engedelmeskedjen. Ha meg családi kedvenc, akkor másnak is.

Nekem gyepis kutyám van. Alapparancsokat (ül, fekszik, marad) felőlem bárkinek megcsinálhat, de ha én is hívom meg a Mari néni akkor viszont hozzám jöjjön.

Én nagyon örültem neki, hogy mikor elszaladt 50 méterre a futtatón, akkor az egyik öreglány visszahívta (Csoki, gyere!) és rögtön jött futva, meg is dicsérte mindenki. Ez is kétélű dolog, nyilván, de hasznos tud lenni. A "kérem" parancsot is megcsinálja másnak is, tegnap egy másik kutyának lopta el a labdáját és a másik kutya gazdája (egy kisfiú) elkérte tőle parancsszóval, kutyám letette neki a labdát és odébb ment :)

Én is örülök, ha más kutyája hallgat rám. Egyik ismerős amstaff talált valami veszélyes játék maradványt és elkezdte nyammogni, elkértem tőle és szépen odaadta én meg kidobtam, őt meg nagyon megdicsértem :)

Múltkori eset: kisfiú jön az anyukájával, felcsillan a szeme a 3 kutyámra, jön simogatni. Na mondom, most sem megyünk el egyhamar:) Kérdezi: be vannak tanítva? Mondom, mire? Hát pacsi, ül, ilyenek. Mondom, persze. Erre a kissrác tök aranyos módon lehajol egyik kutyámhoz, elkezdi ismételgetni: pacsi, pacsi, pacsi. Kutyám néz nagy borjú szemekkel, kb. 'mit akar ez az idióta tőlem?':D Aztán másik kutyámat hallotta, hogy hívom, odajön, erre ő is megpróbálja odahívni, kutyám teljes nyugalomban megy el szaglászni a másik irányba. Aztán hívtam a kutyát, jött, és mentünk tovább, kissrác meg bámult:)

Őszintén szólva jót röhögtem az eseten, nekem sem tetszene annyira, ha minden jöttmentnek engedelmeskednének a kutyáim, bár nem is lenne tragédia, ha pl. egy pacsit adna, de ha pl. ismerős/ barát utasítja őt, és engedelmeskedik, azzal semmi bajom nincs. Hiszen őket ismeri, én is megbízom bennük, egy vadidegen meg honnan tudjam, hogy mit akar a kutyámtól, az már gyanús, ha csak úgy szólongatja.

Korábban gyerekeket korrepetáltam, és a kutyám rendszerint ott szunyókált mellettünk a kosárban. Na, néha szóba került, hogy milyen trükköket tud. Bemutattam a repertoárt, de mikor a kölkök is megpróbálták, rendszerint egy lesajnáló pillantás volt a jutalmuk.

Sőt a kutyasuliban sem ment oda a kiképzőhöz hívásra, csak végigmérte, rám nézett, aztán elfordult.

Bezzeg mikor vendégség van nálunk és mindenki ropit meg kisperecet eszik! A kutya magától is mutatja a trükköket, kérni sem kell! A kőművesekkel 2 percébe került összehaverkodnia, amikor elővették az uzsonnájukat.

Én úgy vagyok vele, hogy én nem szeretem, ha a kutyáim bárkire egyformán hallgatnak, de annyira kajásak, hogy ha valaki megvillant előttük egy kiflicsücsköt, akkor elvesztek.