Lehetséges hogy a saját kutyám miatt megutáltam a kutyámat?

Átérzem egy kicsit,én sem kedvelem a kutyánkat.De én nem ítélek el más kutyákat a miénk miatt.Olyan gonoszságokat csinált hogy régebben mindig kiugrott a kerítésen ha elmentünk valahova,akár pont azután hogy sétálni voltam vele.Megmagasítottuk a kerítést de mindig át tudta ugrani.Próbáltuk megkötni ha elmentünk de szélesebb a nyaka a fejénél ezért kihúzta.Sokszor kikísért a hévmegállóba és azon aggódhattam hogy el ne üsse a hév.Egyik alakalommal ismerősömmel mentünk volna vásárolni de kikísért minket a magállóba és miután felszálltunk néztük az ablakból hogy hol a kutya.Mikor elindult a hév akkor vettük észre hogy felszállt velünk.Leszálltunk egy lakótelepes helyen ahol sok ismerősöm lakik,felhívtam vagy 10 embert hogy kölcsönkérjek pórázt de nem volt senkinek ilyen nagy kutyához való(Óriás schnauzer).Teljesen kezelhetetlen volt póráz nélkül.Nem tudtam visszahívni,féltek tőle az emberek,megtámadott más kutyákat,alig bírtam leszedni róluk.Szörnyű volt.Mire itthonról utánunk hoztak pórázt addigra elveszettem a pénztárcámat,nem kevés pénzel.Nagyon mérges voltam rá.Pórázzal könnyen hazahoztam de persze hazafelé még meg akartam büntetni mert se bérlet,sem pénz nem volt nálam.

Máskor volt hogy kiszökött míg kiengedtük a vendégeket.Próbáltuk hívni vagy elkapni de ugy rohant el mellettünk mintha soha nem látott volna minket.Volt hogy ránk sem nézett.Tényleg mintha idegen akarta volna megfogni.

Régebben próbáltam tanítani de semmire nem lehetett rávenni azonkívül hogy leüljön.Csak a kaja érdekli ha nem kapta meg mert nem csinált semmit akkor megunta és otthagyott.Ha csak ugy odahívom hogy simogassam (ha egyáltalán odajön)és látja hogy nem kap semmit akkor azonnal megy is el.Már rájöttünk hogy jobb elkerülni és akkor kevesebb rosszaságot csinál.Etetjük minden nap,annyit eszik mint három ember,oltást minden évben megkapja és annyi hasznunk van vele hogy legalább jól összeszarja a kertet.Különös tekintettel a beton utat ahol járunk.Pedig nagyon nagy füves része van ahol végezhetné a dolgát.

Szóval nem egy álom kutya,jól megbántuk hogy befogadtuk,de hát ez van.Ha lesz még valaha kutyának azt nagyon meg fogjuk gondolni hogy honnan és milyen fajtát.

Mindketten valamit kihagytatok a kutyáitok életéből.....

Az első perctől elkezdett, kitartó, türelmes nevelést.

Van az úgy , hogy az embernek el kell „fogyasztania” pár kutyát míg igazán jó gazda válik belőle!

Én jelenleg a negyediknél tartok, és bár nagyon szerettem a másik hármat is, de sajnos nekik (amit most látok csak igazán) nem voltam valami jó gazdájuk. Talán az is közrejátszott/játszik a dologban, hogy lényegében ez az első kutya ami tényleg csak az enyém (és persze a páromé), eddig mind családi kutyák voltak, szülőkkel, testvérekkel.

Szóval a mostanit tényleg szinte úgy szeretem mint a gyerekemet, és totál családtagnak számít, pedig még csak 8 hónapos! 6 hónapja van nálunk, de ezalatt az idő alatt többet kaptam tőle mint az eddigi kutyáimtól együttvéve és még annál is többet! De persze erről nem a többi kutyánk tehet, sajnos én nem voltam jó gazdájuk, nem tudtam miként is lehetnék az.

Mindig is vágytam egy olyan kapcsolatra egy kutyával amit eddig csak filmekben láttam, de talán csak mára lettem ehhez kellően érett - pedig már középkorúnak számítok – és tudatosan készültem a feladatra, sokat olvastam a témában mielőtt megvettük a mostani kutyánkat, és a mai napig így teszek. Úgy foglalkozom vele, úgy tanítom mintha a gyerekem lenne, és ő ezt minden nap meghálálja!

Én azt mondom ne add fel, legyél annyira jó gazdája annak a kutyának amennyire csak telik tőled, meg fogod látni, hogy előbb vagy utóbb – bár lehet nem ennél a kutyánál – de megtalálod amit egy kutyában keresel!