Kutyatartók! Mesélnétek a kutyatartás előnyeiről, hátrányairól, örömeiről, bosszúságairól?

Előnye rengeteg van...Egy olyan nagyszerű barátot, társat, akár sporttársat kaphat az ember személyükben, aki feltétel nélkül és mindenkor szeret, ragaszkodik, kötődik. Ezenkívül felelősségre, türelemre tanít, társaságuk számtalan lelki bajra is gyógyírként szolgálhat, de új barátokra is szert lehet velük tenni, mert hiszen már egy sétáltatás során is összetalálkozik az ember más kutyásokkal, hátha még rendszeresen eljárnak pl futtatóba, kutyaiskolába, kiállításokra stb! Azt pedig már meg sem említem, mekkora sikerélmény az, mikor sikerül megtanítanod neki valamit, vagy éppen közösen elértek valamit sportban például, vagy egy kiállításon...

Én úgy csodálom őket, ahogy vannak, sokszor már az is boldoggá tesz, ha csak nézhetem őket, gyönyörködöm a felépítésükben, a mozgásukban, figyelem, ahogyan egymással kommunikálnak vagy elnézem csak, ahogy játszanak, rohangálnak...Nem is tudnék kutya nélkül élni, születésemtől fogva volt kutyánk s jelenleg nekem is van három csoda szőrördögöm.

Persze, mint mindennek, a kutyatartásnak is van hátránya. Tapasztalataim szerint a benti tartás fő hátránya a nehezen fenntartható higiénia, mert örökké ott a szőr, a nyál, a koszos tappancsok (persze, folyamatos takarítással úgy-ahogy fenntartható a rend) valamint a szobatisztaságra szoktatás során pl a padlószőnyegem maradandó károsodást szenvedett, így szőnyegcsere lett a vége, és persze pár elrágott vezeték, könyv, laptoptöltő stb is kárt szenvedett, míg baba volt a kutyám...Viszont sokkal jobb, szorosabb a kapcsolat, ha bent van a kutya veled, folyamatosan figyeli a beszédet, minden mozdulatodat, jóval erősebb kötődés alakul így ki s ennek fényében sokkal jobban tudtok együttműködni, mint pl egy kinti kutyánál. Tehát a kinti tartás, bár a tisztaság szempontjából előnyös, azzal meg az a baj (tudom, mert van kinti kutyám is és benti is) hogy ha pl rossz az idő, vagy beteg vagyok, feleannyi időt sem töltök el kint, max egy órát egy nap, míg a benti kutyám ugyanúgy ,,részesül" belőlem, megy a simogatás, a játék, a tanulás ilyenkor idebent. Most speciel arcüreggyulladás miatt ki sem tehetem a házból a lábam, így a bent tartott kutyus értelemszerűen több foglalkozást kap ilyenkor. Ha csak rajtam múlna, a kinti kutyáim is bejárósok lennének, de mivel nem csak én lakok itt, nem egyszerű az élet :)

Hátrányként tehát a fentieket lehet felhozni, meg esetleg azt, hogyha egy nagyobb mozgásigényű, pörgősebb kutyát vállalsz be, mint ahogyan én is tettem szerelemfajtámmal, akkor bizony nincs apelláta, akkor is le kell fárasztani (mondjuk ez egy bizonyos mértékben minden kutyára igaz, fajtától függetlenül), ha beteg vagy, fáradt vagy, rossz az idő vagy csak egyszerűen nincs kedved hozzá...Tegnap este én is éreztem így egy pillanatra, még az agyam is el van dugulva szinte a náthától és miután elmosogattam, még mennem kellett ,,tombolni" a kiskutyámmal, mert egész nap csak feküdtem és nem volt erőm foglalkozni sem vele, kint bóklászott csak a kertben, de azzal nyilván nem vezeti le különösebben az energiáit, úgyhogy tetszik nem tetszik, játszani, labdázni, plüssel huzakodni stb kellett :) Mióta benti kutyusom van, a korán kelés is alap, nincs olyan, hogy tízig alszom megállás nélkül, mert a nappal együtt már ő is ébreszt, hogy mennie kell kifelé. Igaz, abból a szempontból könnyebb, hogy nem egy panellakás kilencedik emeletéről kell kivinnem a dolgát végezni, hanem elég csak az ajtón kiengedni a kertbe. Lényeg a lényeg, kisebb-nagyobb buktatók, nehézségek persze vannak, de ugyanakkor cserébe egy olyan nagyszerű társat kap az ember a kutya személyében, aki számtalan vidám pillanatot, örömöt, nevetést és jó adag szeretetet visz az ember életébe egy kutyaéleten át! :)

Ha nebáncsvirág vagy kénytelen leszel keményebben viselkedni úgy a kutyád, mint a magad érdekében is.

Aki állatot tart az nem feltétlenül Szent Ferenc...

Ha felnőttként veszel magadhoz kutyát arra számíts, hogy a családdal is meg kell küzdened, nem feltétlenül az elfogadás, inkább a nevelés terén.

Egyébiránt sokat tanultam a kutyám által, minden tekintetben öröm, hogy tarthatok ebet:)

Előnyök: A kutya egy hű társ, ki nem ítélkezik, hanem minden pillanatban ott van. Ameddig él veled lesz, Ő lesz a legjobb barátod. Lesz aki felvidít, aki megnevetett. És még sok előnye van, de egy év alatt sem tudnám összeírni. :)

Hátrányok: Én azt tartom hátránynak, hogy pl. nem mehetek el messzebb levő városba moziba, mert a kutya nem bírja egész nap egyedül. Vagy nem utazhatok, vagyis kutyával igen, de az plusz dolog, meg minden. De ezeket mind feledteti, hogy örök társa(i)m van(nak).

Örömök: Ha a kutyám velem van, mindig boldog vagyok. De ha pl. szomorú vagyok, oda jön, "angyal" tekintettel néz, mindig felvidít. És ez olyan jól esik. Meg megnevetett, mivel olyan hülyeségeket szoktak csinálni a kutyáim.

Bosszúság: Ha nem neveled meg jól, akkor lehet hogy egész nap ugatni fog, vagy egy agresszív kutya lesz, ki leharapja a gazdája kezét... :)

Na, így megnézve, nem lett valami jó ez a válasz, de a lényeg benne van: a kutya egy hű társ, ki örökké melletted lesz.