A barátom vs. A kutyám, túlreagálom?
Kb 2 hete "éltünk" együtt a barátommal mikor megérkezett a kölyökkutyám, ennek már 3 hónapja, de a dolgok egyre rosszabbra fordultak.
Kezdetekben csak teljesen kivonta magát a kutyázásból, ami nem is igazán zavart, mert magamnak vettem, de mára állandó konfliktus forrás lett szegény kis törpe.
Az elején nagyot hibáztam miatta, hetente többször aludtam nála (elmentem este 7-8kor és másnap 2 felé estem haza, ez nagyon sok volt a kutyámnak), emiatt kialakult egy jó kis szeparációs szorongás... Ezen változtattam, ha nála is alszom későn érkezem és korán távozom, nem hagyom egyedül tovább 8-9 óránál. Ez az első konfliktusunk, szerinte folyton a kutyámmal vagyok, ki kellene bírnia 1-2 napot egyedül.
A másik a kutyaovi, járunk, később a sulit is el akarom végezni vele, ill. el akarok kezdeni sportolni, ez nekem nagyon fontos. Őt viszont idegesíti, mintha féltékeny lenne a blökire.
Az utóbbi időben meg fel-fel dobja, hogy meg kéne verni, mert az a megoldás a problémákra, nem a pozitív megerősítés és a nevelés.
Folyton megbánt, mert pici a kutyám, és hallgathatom, hogy bezzeg az anyja nem engedne kutyát (meg semmilyen állatot) a házba.
Kezd elegem lenni, hogy a kutya folyamatos ütköző. Állandó lelkiismeret furdalásom van, hogy keveset foglalkozom a kölyökkel (kb 1,5-2 óra séta, 30 perc aktív játék, kb ugyanennyi tanulás), hogy a barátommal lehessek, de úgy érzem szétszakadok.
Annyira másképp látjuk a kutyatartást... Ezzel nekem nem lenne bajom, én elfogadom, hogy ő nem látja bennük a társat, de ő állandóan meg akar győzni arról, hogy én vagyok a hülye.
Nem kényeztetem el a kutyám, kutyaként kezelem szerintem. Nekem az első szavamra hallgat, ha a barátom szól, mintha süket lenne, ráadásul, ha játszanak, rendszeresen megharapja, hiába magyarázom neki, mi a teendő, nem az hülyeség, meg kell verni...
Húúú, jól kiírtam magamból. Ti hogy látjátok, túlreagálom a dolgot? Mit tehetek, hogy közeledjünk egymáshoz kicsit, a kutyát nem fogom egyedül hagyni 8-10 óránál tovább, lakáskutya, úgy érzem nem tehetem meg vele.
válasza:
válasza:Hű, nem olvastam el minden hozzászólást, szóval bocsi, ha ismétlek.
Nekem két éve van kutyám, párommal közösen vállaltuk, mikor összeköltöztünk, tehát nem volt emiatt köztünk konfliktus. (Elsősorban enyém a kutya, én tanítom stb, de ő is imádja, viszi sétálni, egyebek.) Én nem mondom, hogy rakd ki a csávót, isten ments, de én személy szerint, ha valaki így viselkedne velem bármi miatt (jelenleg kutyáról van szó, de lehetne ez bármi más, akár hobbi is)mondanám, hogy akkor lehet távozni az életemből. Nem ismerem, így csak a leírásodra támaszkodhatok, az alapján basáskodó, kisajátító embernek tűnik, aki rád akarja erőltetni a véleményét, nem fogad el mást, csak, amit ő lát jónak, mindenki más hülye. Az a normális kutyatartás, ahogy Te gondolod, egy pillanatig ne legyen kétséged.
Amiken tágult a pupillám egyet:
- Miért kellett tőle "engedély"?
- Miért vagy a kutyával annyit, meg bírjon ki 1-2 napot egyedül? A kutya nem szobadísz, ahogy mondtad vannak szükségletei, attól eltekintve is, hogy nem a legjobb neki egyedül lenni. (Persze, pl munkaidőre szoktatni kell, nálunk is megvolt.)
- Meg kéne verni a kutyát? Gondolom nem a pillangószárny erősségű, figyelmeztető jellegű maflásra gondolt...
- Anyukának mi köze hozzá? Nem az ő lakásába vitted.
Szerintem itt alapvetően nem a kutya a gond, csak rá vetül ki az egész. Ha az nem lenne, akkor találnak az ilyen típusú emberek más bűnbakot, akit lehet utálni, mindent ráfogni, féltékenynek lenni. Megváltoztatni egy embert nagyon nehéz, főleg ha ennyire hajlam sincs rá benne. Meg mi lesz ha szóba kerül az összeköltözés...?
Szerintem jól látod, állj a sarkadra, felelősséget vállaltál a kutyáért, lakásban meg pláne nem lehet elhanyagolni a kutyát, mert Te is megszívod, nemcsak a kutyus, szomszédok, meg a lakás állapota miatt is.
Remélem, megoldódik a probléma, vagy így vagy úgy.
válasza:Mind a kiskutya, mind a kapcsolatod kezdetén le kell fektetni bizonyos szabályokat.Azok a szabályok a társ (kutya/ember) életére végig meghatározóak lesznek.
Most kell gyakorolnod a szobatisztaságot, szabályként lefektetni "nem pisilhetsz be", most kell megmondanod a párodnak "a kutya is a társam".
Nálunk az udvarlóm hanyatt vágta magát, mikor megtudta, hogy a bichonommal alszom, most, négy év és egy házasság után, mind a HÁROM kutyánk velünk alszik, pedig eleinte erőszakos görccsel ragaszkodott hozzá, a kutya nem ágyba való.Lefektettem neki "A kutya marad.Akkor is, ha ez fáj neki.Ha szeret, legalábbis tolerálnia kell még vagy 10 évig.Most döntse el." Megértette, elfogadta.
Ajánlom neked is, most, amíg még nem olyan szoros a kapcsolatotok, nem laktok együtt, nem éltek házasságban, fektesd le a szabályokat.
A kutya meghatározó része az életednek, ha a pasas is azzá akar válni, tessék teperni.. :)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!