A barátom vs. A kutyám, túlreagálom?

Hát ne haragudj, de szerintem itt nagyon alapvető különbségek vannak köztetek... főleg, ha, mint írtad, a párod az anyjával példálózik... Kicsit fura.

Az én párom sem volt "kutyás", mikor megismerkedtünk, volt ugyan kutyájuk, de nem mint családtag, hanem mint házőrző. Sose engedték a lakásba. De benne megvolt az alapvető készség az állatok szeretetére, és mivel engem szeret, elfogadta velem együtt azt is, hogy egy kutyával fog egy házban lakni. Mostanra egész jól "megnevelődött", pedig régen neki is annyi volt a kutyanevelés, hogy jól meg kell csapkodni - nem rosszindulatból, hanem egyszerűen nem tudott mást. Nekem kellett megtanítanom neki, hogy hogy kell (szerintem) bánni az állatokkal.

Közösen vigyétek el sétálni a kiskutyát, lehetőleg úgy, hogy zavartalanul tudjatok közben beszélgetni, andalogni, tehát egymással is minőségi időt tölteni. (Mellesleg 2.5-3 óra foglalkozás szerintem tök jó, egyáltalán nem kevés, bár nekem lenne ennyi időm a kutyáimra.) Mutasd meg neki, hogy miket tanultatok a kiskutyával, milyen trükköket tud. Kérd meg, hogy kísérjen el kutyaiskolába, mert neked sokat jelentene, ha ő is ott lenne. Ne kényszerítsd bele olyan szitukba, amik nagyon ellenére vannak, pl. ne engedd fel a kutyát a bútorokra, ha ez őt zavarja. Ha csúnyán beszél a kutyádról, akkor határozottan, de nem gorombán, személyeskedés nélkül, asszertíven közöld vele, hogy ez neked nagyon rosszul esik, legyen szíves megválogatni a szavait.

Nem tudom, hova valósi vagy, de pl. Korom Gábor szokott tök jó ingyenes előadásokat tartani nagyobb városokban, érdemes lenne egy ilyenre elhívni. Még úgy is szórakoztató és érthető, ha az ember nem kutyás.

Ha teljesen elzárkózik és nem hajlandó kompromisszumokra... akkor passz. Akkor szerintem át kéne gondolnotok a kapcsolatotokat, bármilyen fájó is. Ha jól értem, egyikőtök sem akarja úgy elfogadni a másikat, ahogy van (kutyaszeretőnek vs. kutyaellenesnek), sőt némi féltékenység is feltűnik a párod részéről. És később, ha netán gyereketek lenne, is az lesz az össz hozzászólása a témához, hogy jól meg kéne verni, ha rossz?

Kicsit elbillent a mérleg nyelve, azt hiszem. Te küzdesz itt, hogy mindenkinek megfelelj, jó gazda és jó asszony légy, ő meg bezzeg-anyuval példálózik... Lenne erre egy frappáns válaszom, de inkább nem mondom.

Én nem értem miért kell ráerőltetni a kutyázást, ha ő nem akarja. Az egyetlen jogos elvárás az lehetne, hogy normálisan viselkedjen vele, de az, hogy kutyaiskolát meg ilyen dolgokat csináljon ha nem akar... Hát én fanatikus kutyás vagyok, de ezt nem tartom jogosnak.

Szóval ha jól értem este nyolctól másnap délutánig egyedül volt a kiskutyád? Akkor mégsem lehetsz olyan jó gazda. Eszedbe sem jutott, hogy megkérj valakit, hogy vigyázzon rá? Vagy hogy először megneveld, szobatisztára, stb, és utána hagyd egyedül hosszabb időre? Talán ha így magyarázod a barátodnak, hogy később könnyebb, akkor ő is megértette volna.

Hát azért hiba és hiba között van különbség. Vannak bizonyos dolgok amik szerintem elég egyértelműek egy kezdőnek is. Azért biztos nem kell elmenni egy 100 ezer forintos tüköriskolába, hogy megtanítsanak ne hagyd 1 napra egyedül a szobába zárva a kiskutyádat. Meg azt sem nagy kunszt, hogy más vigyázzon rá. Na mindegy.

A barátod meg tudja, hogy mások is bánnak úgy a kutyákkal mint te, hisz elmondtad neki. Vagy mégis mit csinál? Közölte, hogy hazudsz és rajtad kívül mindenki láncra verve tartja őket? Kényszeríteni, hogy részt is vegyen benne és szeresse, az teljesen más téma.