A barátom vs. A kutyám, túlreagálom?
Kb 2 hete "éltünk" együtt a barátommal mikor megérkezett a kölyökkutyám, ennek már 3 hónapja, de a dolgok egyre rosszabbra fordultak.
Kezdetekben csak teljesen kivonta magát a kutyázásból, ami nem is igazán zavart, mert magamnak vettem, de mára állandó konfliktus forrás lett szegény kis törpe.
Az elején nagyot hibáztam miatta, hetente többször aludtam nála (elmentem este 7-8kor és másnap 2 felé estem haza, ez nagyon sok volt a kutyámnak), emiatt kialakult egy jó kis szeparációs szorongás... Ezen változtattam, ha nála is alszom későn érkezem és korán távozom, nem hagyom egyedül tovább 8-9 óránál. Ez az első konfliktusunk, szerinte folyton a kutyámmal vagyok, ki kellene bírnia 1-2 napot egyedül.
A másik a kutyaovi, járunk, később a sulit is el akarom végezni vele, ill. el akarok kezdeni sportolni, ez nekem nagyon fontos. Őt viszont idegesíti, mintha féltékeny lenne a blökire.
Az utóbbi időben meg fel-fel dobja, hogy meg kéne verni, mert az a megoldás a problémákra, nem a pozitív megerősítés és a nevelés.
Folyton megbánt, mert pici a kutyám, és hallgathatom, hogy bezzeg az anyja nem engedne kutyát (meg semmilyen állatot) a házba.
Kezd elegem lenni, hogy a kutya folyamatos ütköző. Állandó lelkiismeret furdalásom van, hogy keveset foglalkozom a kölyökkel (kb 1,5-2 óra séta, 30 perc aktív játék, kb ugyanennyi tanulás), hogy a barátommal lehessek, de úgy érzem szétszakadok.
Annyira másképp látjuk a kutyatartást... Ezzel nekem nem lenne bajom, én elfogadom, hogy ő nem látja bennük a társat, de ő állandóan meg akar győzni arról, hogy én vagyok a hülye.
Nem kényeztetem el a kutyám, kutyaként kezelem szerintem. Nekem az első szavamra hallgat, ha a barátom szól, mintha süket lenne, ráadásul, ha játszanak, rendszeresen megharapja, hiába magyarázom neki, mi a teendő, nem az hülyeség, meg kell verni...
Húúú, jól kiírtam magamból. Ti hogy látjátok, túlreagálom a dolgot? Mit tehetek, hogy közeledjünk egymáshoz kicsit, a kutyát nem fogom egyedül hagyni 8-10 óránál tovább, lakáskutya, úgy érzem nem tehetem meg vele.
válasza:
válasza: válasza:Nálam alap dolog, hogy a párom szeresse a kutyákat és szeressen is velük foglalkozni, törődni. Ha ez nem lenne meg a páromban, nem is lennénk együtt, hiszen számomra fontosak a kutyáim/kutyáink. Szóval... én egyértelműen a kutyát választanám.
Ahogy kivettem a szövegből, nem éltek együtt, tehát nem értem miért zavarja a kutya? Ja, hogy sok időt vesz el? Hát ők már csak ilyenek...
válasza:Hát oké,hogy ő nem úgy tekint a kutyára mint társ,de mivel neked a kutya fontos,ezt tiszteletben kéne tartania!!!
Sőt azt is,hogy mivel kölyök sokat kell vele foglalkozni!
Szerintem ülj le vele és beszéld át a dolgokat,ha nem hajlandó változtatni,akkor hagyd el.
Gondolom te is tiszteletben tartod a dolgait,mert szereted,elfogadod. Akkor ezt ő is tegye meg!
Ha ez nem működik később is gondok lehetnek..
válasza: válasza:Nincs összhang. Sajnos ez a fiú nem illik hozzád. Utolsó kísérletként próbálj meg vele szépen, komolyan beszélni, hogy ez neked fontos. Ha igazán szeret, akkor elfogad kutyástul-macskástul. Ennyi.
A kutyád pedig mégegyszer nem lesz kölyök.
válasza:Köszönöm a válaszokat! :)
Egyedül az 5. válaszolótól kérdezném meg, hogy honnan veszi, hogy nem kommunikálok? Ill. megkérném, hogy fejtse ki miért von párhozamot a motorozás és a kutya között. Ugyan nem étek a motorokhoz, de tudtommal őket nem kell pár óránként levinni pisilni, etetni naponta 2x, nem üvöltenek, ha eltűnök 48 órára. A szomszédok nem jelentenek fel, ha beteszem a sarokba 1-2 hétre... Emellett, ha mondjuk világbajnok motorozó lenne, elfogadnám, hogy bizony vannak edzések és hatalmas kiadások.
Mikor megismerkedtünk, közölte, hogy alig lesz rám ideje a munkája miatt, elfogadtam. Még csak ismerkedtünk, de megkérdeztem, hogy lehet-e kutyám, elmagyaráztam, hogy fogom tartani, miket várok el tőle a kiskutyával kapcsolatban. Ő bólintott rá, ezzel most nem tudok mit kezdeni, hogy mégse jó így neki, pedig az első perctől nyílt lapokkal játszottam.
válasza:szerintem ez nagyon becsülendő hogy ilyen felelősségteljes kutyatartó is létezik. azt meg nem tudom miért kellett volna különösebben megbeszélni a pasival hogy ő szeretne egy kutyát magának amikor eleve nem is élnek egy háztartásban! csak járnak!
mellesleg, ezért lehet hogy le leszek pontozva de nem érdekel:
a kutya mindig el fogja fogadni a gazdit úgy ahogy van. ez a fiú meg nőjjön fel, mert nagyon gyerekes és idétlen a felfogása. ha szeretne többet lenni a párjával akkor vackolja ki magát a bunkeréből és menjen ő a lányhoz. a kutyanevelésbe pedig ne szóljon bele. ilyen egyszerű. ha így elfogadja a párját oké, ha nem akkor lehet mindenkinek a dolgára menni.
Igazából a neten ismertem meg, főleg a munkája miatt az első randi óta minden estét együtt töltünk (külön bérelünk lakást mindketten). Szóval jön ő, hetente 5-6x, én 1x megyek hozzá, nem mondom, de majd megőrülök mindig a kutya miatt, na meg a szomszédok miatt, ha hajnalban elkezd visítani...
Rengeteg hiszti van ebből, hogy keveset alszik a saját albérletében, de nélkülem se akar menni, mert megmakacsoltam magam. Nem értem, mért nem jó nálam, itt kettesben vagyunk, én egedül élek nincs lakótársam, nála meg beszorulunk a nappaliba, nem buli hogy óránként keresztülgaloppozik a lakótársa a helyiségen, de ez meg a kutya szerinte nem kifogás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!