Miért vannak sokan ennyire betojva egy játszó kiskutyától?

Vannak, akik születésük óta állatbarátok és vannak akik nem szeretik őket.

Mamám pl. utál minden mozgót, ami nem ember. De mivel egyszerű falusi volt, ezért kellett tartson tyúkokat, nyulakat stb. Ezt apum nagyon szerette és most az én időmbe akarja megvalósítani gyerekkori álmait :) Ebből következik, hogy én is szeretem őket. De pl. anyum és a tesóim utálják őket, és ezért nem szabad lakásba tartsunk, csak garázsba, műhelyekbe stb. Ők pl. tudják, hogy mit 'jelent', hogy kutya, de mégis utálják őket. Vannak akik nem szeretik őket semmiképp.

De ne téveszd össze az állatkínzókkal. Nálam az volt, hogy én és tesóm hintáztunk a diófa alatt, és ő véletlenül megrúgta egy kicsit a kutyusunkat. Jajj, attól tova fele egy hétig simogatta, és játszott vele, mert nagyon sajnálta :) De még mindig nem szerette meg. Hiába gondozta egy hétig... szóval nem mindenki állatbarát

Azért,mert valóban nem olvasnak utána,hogy egy kölyök kutya hogyan "működik".

Érdekes,hogy amikor hozzám került egy 9 hetes kölyök egyből tudtam nem azért harap meg,mert majd egy gyilkoló gép lesz hanem mert játszik.Én se így születtem,hogy tudom csak egyszerűen utána néztem a kutya tartásnak,nevelésnek.Na meg a rokonoknál mindig voltak kutyák. 5-6 hónapos korukig még játékból csinálnak sok mindent,utána már komolyabb a dolog.6-7 hónaposan kamaszodnak ott van jelentősége a harapásnak.

Egyszer egy ismerősöm ajándékozta el a staffiját,mert 12 hetesen se tudta leszoktatni a harapgálásról és attól félt,hogy ha nagyobb lesz akkor nekik fog támadni.Mondtam,hogy vigye el kutyaoviba,meg hogy nevelés kérdése,meg még kölyök ez a dolga.Tanácsoltam is mik váltak be nálam(bár nekem Havanesem van).Ki se próbálta mert rettegett a 3 hónapos kutyájától.Csak tudnám miért választotta ezt a fajtát ha alapjáraton is félt tőlük.Na mind1..

Jajj, az emberek manapság már egy haltól vagy egy békától is frászt kapnak, pedig az nem is harap , mármint foga sincs, érted :D

Csak azt nézik szerintem, hogy milyen cuki egy kölyök, aztán megijednek és nincs türelmük, elhatározásuk nevelni...

Én 1 évesen hoztam el a mostani kutyámat a sintértelepről. Kis termetű, de majdnem német juhász méretű feje van, hát úgy ráharapott a kezemre az első hetekben, mintha nem is kutyám hanem egy pitonom lenne :D

De az utcán is érdekesek a reakciók, ha pl. 2 kutya játszik. Egyszer egy bullterrierrel, máskor egy kis keverékkel játszott az enyém és hát keményen birkóztak, de látszott, hogy baromira játszanak. Többen a járókelő közül ott jajgattak, hogy bántják egymást. Sőt, kutyám amikor ráugatott egy vizslára, mert játékra hívta, visított a gazdája, hogy agresszív(?) a kutyám.

Mióta az ember ilyen városias környezetben savanyodik, még egy kis ászkától is kiveri a frász XD

Mert ostobák és nem értenek ahhoz, akit magukhoz vettek. :)

Én egyszer leálltam játszani ismerősünk 5 hónapos német dogjával. Ilyen korben, hiába lesz 70-80 kiló, ugyanúgy egy hebrencs kölyökkutya. A "pici" felágaskodva úgy szájonvágott a mellső mancsaival, hogy ömlött a vér a pofámból. :D Nem tudtam haragudni rá, hiszen kölyökkutya volt még, játékos és teljesen sötét. :D

2 amstaffot nevelek, fantasztikus kutya mindkettő. Érdekes, első kutyáim, de egyszer sem jutott eszembe a velük való kölyökkori játék közben, hogy hirtelenjében eldobjam magamtól, mert rácsippentett az ujjbegyemre, vagy meghúzta a nadrágszáramat. :)