Tudtok óriás schnauzernek nevet? Légyszi sokan irjatok mert kéne.

Testőreb, így:

Aramis (rokonomét hívták így) ,Athos, Porthos.

Pityke rajzfilmből: Marcipán.

Néhány további ötlet: Mandula, Negro, Néró, Lucifer, Vologya, Buksi, Lux, Kántor

"Lux hamarosan gazdája munkatársait is megtanította a halk beszédre. Aki erről a szabályról megfeledkezett, arra vérben forgó szemekkel támadt. Egy alkalommal emeltebb hangon kezdte mondókáját az őrsparancsnok. Lux az iroda bejáratánál várakozott, ám a nagy hangú beszéde nyílvesszőként pattant az íróasztalhoz. Mellső lábaira ágaskodva rátámaszkodott és dühös ugatásával a parancsnokba fojtotta a szót. – Vigye innen! – kiáltotta az idegesen. Luxot a gazda visszaparancsolta az ajtóhoz s a kutya, bár nem értette, hogy a gazda miért tűri a másik ember lármázását, engedelmeskedett a parancsnak. Az őrmester megpróbálta főnökének megmagyarázni kutyája viselkedésének okát: Lux valósággal allergiás a hangos beszédre és a kiabálásra.

– Maga... – és a parancsnok kényszeredetten suttogóra fogta hangját –, egy fenevaddal él együtt – s közben nagyokat nyelt. – Egy vadállatot szabadított ránk.

– Jelentem, neki köszönhető, hogy a Rezedában elmaradt a szokásos szombat esti verekedés...

Ami igaz, az igaz. A Rezeda, nevével ellentétben, nem a szerelmespárok csendes találkozóhelye volt, hanem a téglagyárak mögötti „juhászfalunak” becézett barakkok közepén álló rosszhírű csapszék. A táborhegyi barlanglakások lumpen lakói is megjelentek itt és szombat esténként, a heti fizetés napján, gyakran verekedést provokáltak a téglagyári munkásokkal. A zűrzavar azzal kezdődött, hogy a söntés közepén lógó egy szál villanykörtét lecsapták, és előre kiszemelt áldozataikét leütötték a sötétben, pénzüket, órájukat elszedték, majd a verekedés zajában óvatosan megléptek. Mire a kocsmáros újra fényt gyújtott, a táborhegyiek sehol se voltak és csak a téglagyári munkások – gyakran az évtizedek óta együtt dolgozó szaktársak és barátok – püfölték egymást. Mire a mentők és a közeli őrszobáról a rendőrök a helyszínre érkeztek, már csak a sérülteket szedhették össze, és a spicces téglagyáriakat zavarhatták haza. Hogy hogyan kezdődött, azt sosem tudta senki. Az őrsnek azonban állandó gondot okozott ez, mert egész heti munkát jelentett egy-egy Rezeda-beli szombat este. A károsultak egymást és szaktársaikat gyanúsítgatták a lopással. Az igazi tettesek viszont nem kerültek kézre.

Azon a szombat estén Lux gazdájával épp akkor lépett a kocsmába – fél tizenegy tájban –, amikor egy izmos, gondozatlan fejű alak az egyik asztalról felkapott söröspohárral éppen a villanykörtét célozta meg. A kutya és a rendőr a pállott, homályos helyiségben egyszerre pillantották meg a mozdulatot, ám mire az őrmester szóhoz juthatott volna, Lux már az asztal tetején állt és fogaival a lámpát célzó kezet ropogtatta. Így a pohár célt tévesztett és a söntéspulton tört össze. – Jaj! – üvöltött fel a fájdalomtól a tetten ért rendbontó. Szerencsétlenségére, mert jajdulása csak olaj volt a tűzre, Lux dühösen belemart.

– Te vagy az, Dzsingisz kán? – fedezte fel az őrmester régi ismerősét. A kocsma közönsége a jajdulásra döbbenten elnémult. Dzsingisz kán pedig könyörgött: – Vigye a kutyát, jaj, jaj, jaj!

– Nyomban, haverom, csak előbb megmondod szépen: kinek a pénzét loptad el múlt szombaton?

– Én nem... Jaj! – Hát ki?

A kutya az ütőerét szorította és a vagány őrjítő fájdalmat érzett. Kínjában nyögte: – A Colos zsebelt.

Asztaltársai közül erre felugrott egy nyurga alak, ám a következő pillanatban vissza is huppant a székre. Lux egy villanásra elengedte a vagány kezét és az oldalánál megmozduló férfi vállába kapott.

– Maradj nyugton és ne üvöltözz! – mondta Kovács. A téglagyáriak, a múltkori verekedés károsultjai, fenyegetően fogták körbe az asztalt, melynél hatan ültek. Az őrmester halk, parancsoló hangon állította meg őket, mondván: se önbíráskodás, se balhé nem lesz itt.

(Kántor nyomoz)

"Testőreb, így:

Aramis (rokonomét hívták így) ,Athos, Porthos."

D'Artagnan! :)