Ti border colliet vagy mudit tartanátok inkább?

Elnézést, valóban idiótán írtam le. Nem az a lényeg, hogy kerítés mellett kísér, meg nem ugat, hanem, hogy az én életvitelemhez passzol.

Olyan vagyok aki megy, emberek közé, kirándulni, városba, falura, hegyekbe, völgybe, ide-oda. És viszem a kutyát. Ezért volt fontos anno, hogy barátságos legyen a kutya akit választok, mindenkivel. Kutyákkal, felnőttekkel, gyerekekkel. Viszont amikor dombtetőn hirtelen összetalálkoztam egyszer mudival, az bizalmatlan volt, került, pedig nem akartam tőle semmi rosszat, a gazdájával kezdtünk ismerkedni. És végig ilyen volt. Ellenben a border nem görcsölt, ránézett a gazdira, ő jelezte, hogy mehet, és go neki, ismerkedés, farkcsóválás, és játszottak az én kutyámmal.

Nem egy border és mudit ismerek, ez általában jellemző. Persze kivételek vannak.

Mudival is lehet bárhova menni, én hárommal járok mindenhova. Csupán nevelés kérdése. Az más dolog, hogy a fél karomba azért le merném fogadni, hogy nem mindenki nyakába ugrani, de az nem az én problémám ha idegenek sértésnek veszik, hogy az én kutyám nem imádja őket. Nem azért van, vegyenek sajátot. De kultúráltan és biztonságosan meg lehet jelenni idegenek előtt csak egy kis munkával jár. Meg bordert is ismerek aki képtelen viselkedni, vagy épp agresszív és amikor nem dolgozik láncon kell tartani nehogy megegye a többi kutyát meg ilyenek. Ez előfordul.

Igen, a jellemük teljesen ellentétes. Kinek mi jön be.

Hát én elsősorban ezeket néztem a borderrel kapcsolatban:

Érv: -munkamániás, szóval bármikor, bármennyit lehet dolgozni vele, legyen az sport, vagy munka

-nem ugat, legalábbis nem sokat, mivel a mudival ellentétben ők mindig is szemmel tereltek, nem hanggal és csipkedéssel

-könnyebben ki lehet számítani, hogy milyen lesz a kutya később, alkalmas lesz-e pl. agilityre, lévén hogy már elvált a munka- és a show vonal egymástól, és a munkavonalon belül is vannak sportra, illetve terelésre specializálódott kennelek

Ellenérv:

-ha nincs rendesen lefárasztva, akkor talál magának más elfoglaltságot, értsd: rombol

-nem egy egygazdás kutya, elmegy mással is dolgozni, ha arról van szó (persze ez egyedfüggő is, de én sajnos a legtöbbször ezt tapasztalom)

-sajnos tényleg kezd divatkutyává válni

Én 10 évesen a nyugat-szibériai lajkába voltam beleszerelmesedve meg a basenjibe :D basenjim majdnem lett is - most áldom az eszem, h összeszedtem a racionalitásomat :D Az embernek tudnia kell mit vár egy kutyától, és tudnia kell h az a kutya azt tudja-e neki nyújtani. Pl nekem hiába tetszik a mudi, tudom h nem illik hozzám mert az én karakterem sok lenne egy mudinak. Két munkaborderm van - az egyik nagyon erős karakterű, vele jobban egy hullámhosszon vagyok az elejétől, a másik kicsit szenzitívebb (ám közel sem annyira mint egy mudi tud lenni), és vele kellett némi idő - 1,5-2 év - mire megtaláltuk a közös hangot (és néha még most is vannak olyan pillanatok, amikor sok vagyok neki)

Tehát fajtaválasztásnál a kulcs:

- önismeret, tudd milyen vagy

- tudd mit akarsz és mit vársz el

- és ismerd az adott fajta ilyen irányú tulajdonságait.