Hogyan vegyem rá kutyámat a fürdésre?

Netán elérni a saját kutyádnál, hogy eszébe se jusson morogni, meg támadni a gazdájára.

Megfogod, belerakod a kádba és lemosod. Ennek így kellene működnie.

https://www.youtube.com/watch?v=V4LnorVVxfw

Csak hogy lásd, mennyire lelkes a legtöbb kutya, ha fürödni kell. :) Egyébként a miénk is morgott és vicsorgott az első pár alkalommal, aztán rájött, hogy semmi foganatja, ugyanúgy fürdetjük tovább. Most már lemondóan tűri, és ezerrel örül, amikor végre túl van rajta. Szerencsére a hajszárító fújását viszont imádja, ha valamelyikünk a saját haját szárítja, akkor is jön, és hanyatt dobja magát, hogy fújjuk a hasát, így az egyfajta jutalomként szolgál fürdés után.

Szerintem is nevelési gondok vannak itt.

Alapszabály: a kutya azt teszi amit mondok neki! Tetszik vagy nem tetszik, ilyen kérdés nincs.

Az én kutyám is "cirkuszolt" az első fürdetésnél, addig, amíg jól megmarkoltam a nyakánál a bőrt, beállítottam a kádba és ráparancsoltam, hogy most pedig fürdesz öreg!

Meg sem mert mozdulni, nemhogy ugatni meg odakapni, meg nem tudom mit.

És ennek ellenére nem vagyok őrült kutyatartó, imádom a kutyáimat, kettő is van, de amit én mondok az van.

Nem szabad hagyni hogy a kutya legyen a főnök, mert abból igen komoly problémák lehetnek.

Keressetek fel egy jó kutyasulit, Te pedig légy következetes, és nem lesz ilyen gond!

Nekünk 2,5 éves amstaffunk van, szintén utál fürdeni, pedig minden nap látja, hogy beállunk mi is a zuhany alá, és sértetlenül jövünk ki. Olyan cirkuszt csinál, körbe kell kergetni a lakásban, aztán amikor sikerül betuszkolni, akkor a combom közé dugja a fejét, és attól megnyugszik eléggé (persze előtte le kell vetkőzni alsóneműre, mert csurom víz lesz mindenki, mire a végére érünk). Végig dicsérjük közben, pici korától fürdetjük (kb. 1-2 havonta), mégsem akaródzik neki. Úszni ő is nagyon szeret folyóban és tóban is (nagyon meg is lepődtem, hogy gondolkodás nélkül bejött velünk).

A morgás meg az ugatás tényleg nagyon furcsa, nem lenne szabad ilyesmivel próbálkoznia.

Szóval lényeg a lényeg... nekünk eddig semmi nem jött be, se kaja, se az, hogy bemásztam vele, csak menekülne mindenképp. Bocs, hogy nem tudtam segíteni, hátha valaki mond valami okosságot, azt én is szívesen kipróbálom! :)

#8: Hát mondjuk próbáld ki, hogy nem dicsérgeted a félésért :)) Egyszerűen megfogod, berakod, ott tartod. Persze ez sokkal könnyebb, ha a kutya amúgy hozzá van szokva, hogy meg vannak követelve tőle dolgok, szóval egy kutyasuliban egy alapvető engedelmességi képzés ráférne, meg a mindennapokban is egy kis határozottság, hogy ne ő akarja eldönteni, hogy mit tehet meg és mit nem.

Az én idős kutyám is után fürdeni, mégis magától ugrik be a kádba. Nem mondom, hogy örömmel, meg olyan feje van fürdés közben, mint aki a vágóhídon várja a hóhért, de nyugodtan ott tudom hagyni, el tudok fordulni, kimenni törölközőért, akármi, mert tudja, hogy neki ott kell maradnia. A kádba bemenést amúgy klikkerrel oldottam meg, fürdés nélkül megtanítottam, hogy oda bemászni nagyon jó, aztán elmagyaráztam neki, hogy akkor is be kell mennie, ha éppen nem akar, nem kívánságműsor. Ha bemegy, jutifalat, nagy dicséret, ha bent megfordítom (mármint úgy, hogy csak mutatom neki, hogy a másik oldalát akarom mosni), akkor is megy a jutalom, de önmagában a rettegésért semmi visszajelzést nem kap.

"1 éves amstaff kutyám utálja a fürdést, ha ràkerül sor azonnal elmenekül. "

ELMENEKÜL.

"de úszni viszont szeret" "az mitől lehet hogy fürdeni utàl úszni viszont szeret?"

Nem a víz a probléma tehát, hanem a helyzet. Feltételezem kádban (?) próbáltátok fürdetni. Elég félelmetes helyzet az egy kutyának, hogy valami csúszós kemény helyre bekényszerítik, ahol alig tud megállni a lábán és mindenki ideges körülötte.

"próbáltam pórázon ott tartani de akkor meg kishiján rámtámadott és addig morgott meg ugatott amíg ki nem engedtem..."

Persze, jól felidegelte magát, mert be volt szarva és elvágtátok előle a menekülő útvonalat. Azért csinált ekkora hisztit, mert beválik, ilyenkor elengeditek onnan :)

Az én kutyám kis híján szívrohamot kapott, mikor megfürdettük először. (Sajnos muszáj volt, mert gyepmesteri telepről hoztuk ki és bűzlött mint a pöcegödör.) Retteg a fürdéstől, de egyre jobban tűri. Igazából csak a hasát, lábát kell többször mosni, mikor nagyon saras. Ha a háta koszos azt csak nedves kézzel lehúzom és sörtekefével kikefélem a bundáját.

Én azt csináltam, hogy először is nem csaptam nagy felhajtást a fürdés körül. NEM folyó vízzel mostam a kutyát, hanem engedtem kb. 15 cm vizet, kellemesen meleget. Behívtam a kutyát, megdicsértem, aztán megfogtam és beemeltem a kádba. Szépen átkaroltam a mellkasát, hogy stabilan álljon és szó nélkül mostam a hasát az álló vízzel, szivaccsal. Közben csak annyit mondtam néha, hogy "Ügyes". Először csak fél percig bírta, most már percekig is megáll a kádban, de mindig vedd ki, mielőtt elszakad nála a cérna és menekülőre fogja a dolgot. Kiveszed, hagyod, hogy megrázza magát és megdicséred.

AZ is sokat segíthet, ha először magához a helyhez szoktatod hozzá, ahol fürdeted. Odahívod, megdicséred, mondom neki, hogy "marad" és pár perc múlva egy "MEHETSZ" kíséretében el is engeded onnan, majd jutalmat kap (kolbász, máj, stb.). Ha ez már megy, az üres, száraz kádba emeld be, tartsd benn egy pár másodpercig, majd vedd ki. Ha kiugrik, tedd vissza, majd rögtön vedd ki, a lényeg, hogy rájöjjön, ő nem ugrálhat ki-be, TE döntöd el mikor mehet. Minden alkalom után dicsérd meg, de nem babusgasd meg gügyögj neki, csak egy jókedvű "okos kutya" "ügyes kutya" legyen a dicséret.

Ha kertben tudod fürdetni, akkor érdemes lenne kutyakádat beszerezni, ez olyan műanyag kád, aminek az alján stabilan meg tud állni a kutya és szépen körben kilát belőle a kutya, sokkal kevésbé stresszelő, félelmetes.

Nem biztos, hogy pofátlanságból morog meg vicsorog a kutya. Én például tisztelem a szüleimet, de ha egyszer csak bele akarnának fektetni, kényszeríteni egy koporsóba minden magyarázat nélkül, erővel, akkor én is hadakoznék ellene :D