Félek, hogy teljesen rosszul nevelem a kutyámat (3,5 hó). Tanácsok, tippek, vélemények? (hosszú)

Nem érdekel a kioktató hangnem, a személyeskedés sem, csak nyugodtan, nem szeretném elrontani a kutya életét. Azt szeretném, ha mindkettőnknek a legjobb lenne.

Őszintén fogok írni, ezért nem fogok támadni az őszinte válaszokért sem.

7-8 hetesen hoztuk el. Tudom, törvény a 8 hetes kor, de nem tenyésztőtől van, mondhatni "megmentett" kölyökkutya, és az idős bácsi nem tudta pontosan, mikor született. A lehető legtovább vártunk az elhozásával. Öt testvérével és anyjával volt addig, bár a testvérei közül már 5-6 hetesen kezdett elhozni a többi falusi - nagyon barátságos emberek, akik nem a kutyának akartak rosszat, egyszerűen nincsenek tisztában az alapdolgokkal. (a kutyát természetesen ingyen hoztuk, nem kértek pénzt érte)

A kutya oltatlan, chipetlen, féregtelenítetlen volt, mindent nekünk kellett csinálni, most kapta a 3. oltását és már bolháttalanítva, féregtelenítve, chipeltetve van.

Igazából tipikus kölyökkutya: rosszcsont és szétszed amit lát. Megtanítottam ülni, jönni ("gyere"), maradni és pacsizni, de a pacsit kivéve igazából teljesen magától tanulta meg, hamar rájött (kézjeleket is használok, mert azt láthatóan jobban megérti). Etetésnél meg kell várnia a Tiéd! parancsot, addig nem nyúlhat hozzá - ezt is nagyon szépen megtanulta mostanra.

Viszont fogalmam sincs, jól csinálom-e, rosszul csinálom-e, mert elolvastam egy szakkönyvet, olvasgattam neten, kutyaiskolák honlapján, és hogy őszinte legyek, bár vannak hasonlóságok, de valamiben mindegyik mást mond.

Ha a kutya rosszat csinál, higgadt maradok (legalábbis próbálok), és teljesen tárgyilagosan rászólok, hogy NEM, és magyarázó hangnemmel közlöm vele, hogy nem szabad vagy rossz kutya. Megérti, jobb esetben összehúzza magát és látszik rajta a megbánás.

De van a másik eset, amikor épp teljesen túlpörgött, ha rászólok, csak "visszabeszél", veszekszik velem, és ilyenkor az sem segít, ha elkapom a grabancát és megrázom, közben rászólok, hogy nem. Inkább kapdos felém és meg akar harapni, ilyenkor szoktam azt csinálni, hogy elkapom a pofáját, és a bőrét benyomom a szájába, hogy azt harapja/egyszerűen összeszorítom egy pillanatra a száját. (persze nem használ, de ez zárójeles megjegyzés)

Ez így rendben van? Csináljam másképp? Hogyan?

Olvastam, hogy nem szabad verni a kutyát, és próbálom betartani, de néha csak egy nem túl erős pofon/orra csapás segít. Vagy az sem.

Nem szabad dühből szidni/büntetni a kutyát. Néha nehéz. Amikor szétszedte a New Yorkból hozott méregdrága fejhallgatómat (amit egy egyébként teljesen kutyabiztos helynek hitt helyre tettem, de leügyeskedte valahogy - sok munka lehetett, ezért is voltam rá nagyon mérges), voltak fura gondolataim. Aztán végül egy ujjal sem nyúltam hozzá, mert nem láttam, amikor szétszedte, csak a tetthelyet és az áldozatot (meg az ártatlan bociszemekkel bámuló kiskutyát).

Próbálok uralkodni magamon, de néha nem megy, és olyankor istenigazából lekeverek neki egyet. Nem fordul elő gyakran, de mégis... Tényleg lehetnek ebből viselkedésproblémák később?

Félek, hogy elrontom az egész falkavezérségi-dolgot, hogy kicsit sem tisztel... Ha rászólok, befejezi, ha épp nincs olyan tipikus kiskutyás túlpörgése. Ez megengedhető? Vagy a gazdi szava egy babakutyánál is minden esetben szent?

Nemrég szándékosan, nem játékból harapott meg, miközben elvettem tőle valamit, ami nem az övé. Kölyökkutyánál legyünk türelmesek?

Túlaggódom, tudom. Különösen mert van egy alaszkai malamutom is, ő a másik házunknál sajnos, 11 évesen kaptam, elképzelésem volt a kutyanevelésről. Kutyák közt nőttem fel, tehát csináltam az alapján, amit láttam/tapasztaltam. Semmi külön nevelési procedúra nem volt benne, mint amit most leművelek, mégis egy nagyon engedelmes, nyugodt felnőtt kutya lett belőle, aki pontosan tudja, hogy én vagyok a falkavezére - pedig bevallom, akkor az volt a nevelési taktika, hogy rászólás, ha az nem megy, orron verés. De bevált.

Ennél a lakáskutyánál viszont nem szeretném alkalmazni, mert így, szakkönyvek után attól tartok, tényleg olyan agresszív lehet a későbbiekben.

Nagyon kezdő kutyatartónak érzem magam, minden hülyeségért elnézést.

Nevelési tanácsok, tippek? Vagy inkább menjek vele kutyaoviba? Nagyon rosszul csinálom?