Kommunikáció vs. Falkasorrend?
Van egy középkorú Jack Russell szukám. Nagyon jó vele a kapcsolatom, egy-egy kis összezörrenést leszámítva sose volt vele gond, nagyon erősen kötődik hozzám, figyelmes, okos kis kutya.
Ugyanakkor vannak olyan hibái, amik engem nem érdekelnek, de amiktől minden kiképző a kardjába dőlne, pl. dülledt szemekkel ül mellettünk, míg eszünk, szóval kunyerál (engem nem zavar), aztán nagyon húz séta közben (megtanítottam neki a szép lábnál követést, de valójában mindketten lesz*rjuk), időnként fellopakodik az ágyra, meg ilyenek.
A múltkor elfelejtettem megetetni, és célzott nyüszögéssel és szuggesztív tekintettel hívta fel a figyelmemet a mulasztásomra. Akkor jutott eszembe, hogy elvileg ugye nem kéne azt csinálni, amit a kutya követel. Ugyanakkor tök sokszor előfordul, hogy odajön hozzám, szól valamiért, én meg megyek utána, és megmutatja, hogy mi a nyomora. Pl. ki kell mennie, üres a vizestálka, labdázni szeretne, fel akar jönni az ölembe, vagy akármi.
Tudom, mákom van vele, és a másik kutyámmal nem is merném ezeket bevállalni.
Bevallottan elég lazán kezelem a falkavezérség-dolgot, mert amíg a behívás 1000% működik, addig nem érdekel, hova helyezi magát a kutya a "falkában". A behívásra vagyok egyedül hisztis, de nála azzal sose volt gond.
Nálatok is van olyan, hogy az alapvetően problémamentes kutyátoknál felrúgtok bizonyos alapszabályokat, mintegy biztatjátok, hogy kommunikáljon veletek, szóljon, ha valami baja van?
Nagyon fontos, hogy kommunikáljon a kutya. Az a lényeg, hogy ne menjen át terrorba, hogy játsszál velem MOSTAZONNAL, adjál enni, mert csak, ki akarok menni, mert mittudomén, unalmas idebent, satöbbi. Nem szabad ugrálni neki. De ha baja van, azt jelezze. Mondjuk a simi/játék/ölbevevés kunyerálás az pont nem ez a kategória, de az üres vizestál, a kimaradt etetés, a "ki kell mennem" jelzés tök jó, ezeket lehet bátorítani, amíg nem fajul el a dolog.
Ezeket a szabályokat egyébként nem a jól működő kutyáknak találták ki, bár tény, hogy nekik is egyszerűbb úgy az élet, ha tényleg tiszta minden, és nem kell egy számára idegen helyzethez alkalmazkodnia, amikor néha falkavezérként viselkedsz, néha nem, de mégis el kell fogadnia annak. Ez sok kutyának megy, soknak meg nem. Én azt mondom, hogy hasznos ezeket csinálni a kutya lelki békéje érdekében is, de nem tragédia, ha egy jó kapcsolat mellett mégiscsak szarva van rá. Vélhetően amíg nincs vele gond, úgysem fogtok kutyakiképzőt látni, ha meg mégis lesz, akkor úgyis félre kell tenni ezt a hozzáállást :)
Irigylésre méltó kurya gazda viszony!! Szerinten a legtöbb kezdő kutyatartó (a kezdeti időkben én is) beleestünk abba a hibába, hogy ezt a falkavezér dolgot túllihegjük és elfelejtük, hogy miért is van ott az a kutya. Nem egy probléma forrásnak hanem társnak! Nem azért hogy 0-24be azon agyaljunk hogy na akkor most ki is a falkavezér vagy hogy is van ez. Volt eset, hogy a kutya ráindult egy rigóra..letiltottam tett még egy két lépést...megfordultam otthagytam a sunyiba. Észbe kapott pitiözön...de utána sokat agyaltam a sztorin...
Aztán rájöttem hogy addig amíg azt csinálok a kutyával amit akarok mert a bizalmi viszonyunk rendben van, amíg akkor nyúlok ételéhez/játékához amikor akarok és amíg bármiről le tudom tiltani első teljesen maximum 2. odadörrenésre addig kva mindegy hogy odagurítja e a labdát vagy sem. Max azt mondom hogy most nem és lelombozva elsomfordál.
Szóval ezeket a falakdolgokat kicsit túlmisztifikáltnak tartom (most már). Nyilván kellettek hogy legyen egy alap de kb ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!