Valaki leméri nekem a kiképző pórázát?

Kérdező, bocsi, offolok. :(

Kedves uccsó, gondolom gúnnyal írtad, ha nem, akkor bocs.

Ha igen, bizonyára láttál már agresszióproblémás staffot, és tudhatod, hogy a fajta agresszióproblémás egyedeire gyakran igaz, hogy egy pillanat alatt pattanhatnak, "bekerülnek ösztönbe" (én így hívom, tőlem te máshogy is hívhatod), és ronthatnak neki más kutyának, mindezen eseményeket pedig minimális jelzés előzi meg. Míg más kutya ilyesmi előtt sokszor jelzések egész repertoárját mutatja fel (elöl nyalogatástól kezdve a szemmel verésig), az enyém csak befeszült egy pillanatra, utána durrneki. A kezdetek kezdetén ez előtt a pillanat előtt lehet még tiltani, utána már ha egy kongó vashordót vágsz hozzá, kb. az sem érdekelte volna. És igen, szerintem egy évek alatt a kutyába égett agresszív viselkedés kezelésénél még a legjobb szakemberrel is megesik, hogy nem tudja megfelelően elkapni azt a pillanatot, és megtörténik a baj. Nyilván a szocializációs foglalkozások nálunk főleg szájkosárban zajlottak, és csak az első pár alkalommal úgy, hogy a kutyám húzta magával a pórázat, tehát nem állt fent a veszély, hogy bárkiben kárt tesz, viszont az ő agresszív viselkedésére egy megerősítést jelentett volna, ha (akár csak szájkosárban) földre rakhat egy másik kutyát. Ezért az első alkalmakkor nagyon is jól jött az a kiképző póráz. Egyébként az egész fél éves szocializációs folyamat során, ennél az éveken át hergelt, uszított kutyánál 2 alkalommal történt meg, hogy nem sikerült elkapni azt az emlegetett pillanatot. Szerintem ez egész jó arány.

Biztosan félreértetted, amit írtam. Nem kifogás volt a kutya kontrollálhatatlanságára, egyszerűen jelzője egy folyamatnak, amiben benne voltunk. Fél évig intenzíven dolgoztunk azon, hogy akkor is tudjam kontrollálni a kutyám, amikor - saját szavaimmal - "ösztönbe kerül".

Lehet, hogy neked ezzel a kutyával mindez 2 hét alatt sikerült volna - én sajna ilyen lúzer vagyok, hogy csak fél év után ment. :) Mindenesetre én minden bénaságommal együtt valamiért baromi büszke vagyok rá, hogy törékeny nő létemre a kemény múlttal rendelkező amstaffom jobban figyel és hallgat rám még nehéz szituációkban is, mint a legtöbb kutya a környéken a saját gazdáikra. :) Valamint, mint írtam: már nincs szükségünk a kiképzőpórázra ebben a funkciójában, most már inkább másra használjuk. Valaha a folyamatban segített minket.

Világbéke.