Ha egy kutya nagyon jó természetű, de az egyedül hagyást nem bírja?

Az ásítás egy sima pótcselekvés. A kutya izgatott/ frusztrált volt, te ezt megszakítod, de a felgyűlt energiát le kell adnia valahogy. Ilyenkor ásítanak a kutyák, vakaróznak, nyígnak egyet, ilyesmi. Attól még lehet újra izgatott az ásítás után, akkor újra korrigálni kell.

Fogsz egy pórázt mondjuk indulás előtt fél órával, ráteszed a kutyára, mikor pedig indulni szeretnél a videóban látottak alapján NYUGODTAN ÉS HATÁROZOTTAN (ha a fene fenét eszik sem idegesedsz fel!) korrigálod a kutyát. Mikor lenyugodott (fülek, szemek, farok állását figyeld főleg), akkor kimész, vársz mondjuk 3 percet, majd ezt jó sokszor eljátszod. És igen az elmenetel, hazaérkezés, sétára indulás mindig egy rituálé kell legyen, ahol megerősíted, hogy te továbbra is nyugodt és természetes vezetője vagy a kutyának, neki pedig továbbra is az általad felállított szabályokhoz kell alkalmazkodnia.

Személyes példa: volt egy antiszociális huskym, egy-két hét alatt viszont szépen sikerült kezelni az emberekre irányuló csipkedését és a kutyák elleni agresszióját. Egyik este azonban nem volt kedvem/ időm megvárni, hogy lenyugodjanak a kutyáim, mikor a pórázt előveszem, így csak gyorsan rájuk csatoltam, és indultunk. Az ismerőseim nem értették, hogy a jófej husky hogyhogy megint minden kutyát támadni akart. Nekem leesett, hogy ennyire sokat számít az a rituálé, ahogy a kutyával elindulsz.