Szerintetek vannak olyan emberek, akik ösztönösen értenek a kutyákhoz?

Igazából a történet az, hogy nekem öt napra ki kellett mennem Ausztriába, viszont a szállásra nem vihettem a kutyámat, akiről tudni kell, hogy mentett kutty, és elég... hogy is mondjam, bajos. Szóval a kutyákkal nem éppen barátságos, az embereket elviseli, és tépi a pórázt, kiszakad a karom - nevelés alatt van, viadalosoktól mentettem. Nem vihettem el sehova, és csak egy kutyákhoz - tudtommal - nem értő lány vállalta el a felügyeletét. Elmondtam neki mindent, ő bólogatott.

Három nap múlva jövök haza, azt látom, hogy a kutya engedelmesen megy mellette a póráz mellett - volt még rajta mit finomítani, de a póráz alapvetően laza volt -, és mikor odament hozzá két másik kutya, megszaglászta, csóválta a farkát, és játszani akart velük! Akit megbíztam, az csak ült a padon (kert közben valamiért elengedte, bár mondtam, hogy ne), és mikor kérdeztem, hogy mi lett a kutyával, csak vállat vont, azt mondta, semmi. Hozzáteszem, a kutyát ezután behívta (másodszorra már rohant), és ugyanígy mentünk haza. Komolyan mondom, ha nem látom, nem hiszem el. És úgy tudtam, nem konyít a kutyákhoz, mert nem volt körülötte sosem kutya.

És igen, tudom, hogy felelőtlen voltam, hogy odaadtam neki, de máshogy lehetetlen volt megoldani az egészet.

Mindeninek ment a zöld kéz.

Harmadik: amíg tegnap haza nem értem Ausztriából, én nem hittem el, hogy vannak ilyen emberek...