Idős kutya sétáltatása. Hogyan? Mennyi ideig?

Ugyan nekem yorkim van, de szintén idős. Bátran vidd sétálni, hiszen nagyon-nagyon örülnek a kinti világnak idősen is. Ilyenkor már lehet, hogy nem ugyanaz a feladata a sétának, mint régebb, fiatal korában, ilyenkor már inkább szaglászni kell hagyni, szép komótos tempóban sétálni vele. Persze ezt te látod rajta, ha felpörög a szabad levegőtől akkor nyugodtan mehetsz vele gyorsan is, vihetsz le labdát is, csak mindig figyelj közben, hogy ha látod hogy fárad, hagyd abba. Ilyen dolgok már csak érdekességnek kellenek, nem pedig azért, hogy levezesd az energiáit. A séták hossza ugyanez, én mindig figyelem, hogy mennyire fáradt, ha már egyre többet ácsorog egy-egy dolgot szagolgatni, az az én kutyámnál pl. mindig azt jelenti, hogy alibit keres hogy álljunk már meg végre, mert fáradt:) Én pl. nem indulok el nagyon messzire vele, mert ki tudja hogy félúton nem-e fárad el nagyon, aztán visszafele meg alig tud jönni már (mondjuk nálunk könnyű mert felveszem ha ilyen van), inkább kisebb kört megyünk, aztán ha van még kedve, még egyszer, kétszer körbemegyünk, de legalább a közelben vagyunk, ha netán kifullad, vagy szomjas, vagy ilyesmi. Ha olyan helyen laktok, félúton le is ülhettek ha van pad, te előveszel pl egy újságot, addig ő kiszusszan, aztán indultok megint kicsit sétálni, vagy vissza. Ilyen helyzetben pl a futtató is tökjó, odáig el tudtok sétálni, ott ha fáradt megpihenhet, játszhattok is, visszaút előtt meg tudod itatni a legtöbb futiban. Na nem tudom mennyire voltam hasznos, de nálunk ilyesmire alakult át a séta, így idős korára:)

Amúgy a szívbetegség ellen (persze ha nem valami veleszületett) még pont jó is a napi mozgás! Persze nem a kifullasztás, de a rendszeres kis napi lötyögések pl az idős embereknél is nagyon sokat használ, dognál meg egyéb nagytestűnél szerintem nagyon sokat számít, mert én is azt hallottam, hogy a szívük szokott "elfáradni", hiszen akkora testben kell keringetni a vért (ezt csak hallottam, lehet hülyeséget mondok, ha így van akkor bocsánat!), ha így van akkor tökjó karbantartás a napi lightos mozgás! Az én öreg yorkimnak a kedve is jobb egy-egy "infó dús" séta után, pl amikor kidöntötték a kukát, imádta végigszagolni - persze a felügyeletem mellett, és nem belerágcsálni:D - a tartalmát, plusz ha összefut néhány jóhaver kutyával is, olyan vidám lesz hogy még futkározik is:)

te milyen aranyos vagy:) komolyan.

Jaj pont most találkoztam a liftben egyik szomszédunkkal, meg a 16 éves goldenjével... Szép kutya még mindig, de már lomhácska:) Ők is póráz nélkül mentek sétálni, szépen lépked láb mellett:) Összes öreg szomszédasszony mondja, hogy "jaaj, neki sincs már sok hátra", csak mert már lassú, de csak a lomhaságért még egy kutyát se kell "temetni", természetes hogy egy idő után lelassulnak. Sőt, ismerősöm vizslájának 4 évesen elkezdett őszülni a pofija, na hát mondanom sem kell hogy az se jelenti az öregséget:))