Kutyanevelés, nehéz eset. Hogyan tudnánk tanítani, ha semminek sem örül igazán?

Az én kutyám is ilyen volt. Nem evett szinte semmit, és a jutalomfalatkák se érdekelték.

DE

A macska megint csodákat tett. :)

Illetve a macskatáp. :)

Véletlen beszökött, és csodák csodájára megette a macskatápot. Azóta az számít jutalomfalatnak. :)

Egyébként utálja a kutyatápot.

Házi maradékot szokott enni. De leginkább vakkor eszi teli magát, ha egyszerre eszünk. Kutya kap házikosztott, mi meg az asztalnál. Társaságban még a kutya is jobban szeret enni. Lehet, hogy a tied is ilyen.

Volt olyan is, hogy ettem a májkrémes kenyeremet, aminek a következménye az lett, hogy fél szelet kenyér a kutyáé, fél szelet az enyém. Olyan jót evett az a kutya így.

Játékod a kutyával legyen az, hogy simogatod, ha barátságos, menjen át birkóba. :D

Pár napot, legyen bent a házba a kutyus, hogy szokja a szagotokat, és megszokjon tikteket, így hamarabb felejt, ha szeretetteljes környezetbe van, és nem magányosan emlékszik.

Nem ismered a múltját, nem tudhatod mi történt vele...

Lehet nem ilyen volt az alaptermészete, csak ilyenné edződött.

Az, hogy az ételben ennyire válogatós, az mondjuk ellentmond a múltjának, talán annyit próbálhatsz még, hogy éhezteted picit (nem drasztikusan, de kutyáknál egy koplalós nem hetente belefér a napirendbe), talán akkor kevésbé lesz válogatós.

Lehet, hogy csupán, csak a kintlét hiányzik neki.

Egy szabadon tartott kutya nehezen szokja meg a "bezkártságot. "

1) Amíg a stresszes életével van elfoglalva, nem is fogja érdekelni semmi. Tanítgasd a másik kutyát mellette, hátha rájön, hogy az hogy kell. Jutifalatnak meg nem tudom, mit használsz, de próbálj virslit, sajtot vagy párizsit, az a legjobb.

2) Semmi gond, szoktassátok sétához, szintén a másik kutyával együtt, lásson sok jó példát. Ha nem ökörködősek meg veszekedősek, egy pórázra is rakhatjátok őket, hátha a másik után szívesebben megy. Ha ledermed, akkor is vigyétek, muszáj neki megmutatni, hogy a séta nem rossz dolog, de az nem fog menni, ha ráhagyjátok, hogy az biztos rossz.

3) A játékhoz bizalom kell, a világban is és bennetek is, odébb van az még.

4) Éhen nem halt még egy kutya se, ha volt előtte kaja, nem kell kinyalni a fenekét, ha nem eszi meg a neki valót, megkapja másnap, ha akkor se, akkor harmadnap, és így tovább. Tartsatok ki, néha egy hét is kevés, de meg fogja enni, ha rájön, hogy nincs más.

Jó volna ellátogatnotok egy rendes suliba, évekkel meg tudja gyorsítani a rehabilitációját, meg egyáltalán szakemberrel tovább is lehet jutni ebben, mint azzal, hogy otthon várjátok a csodát.

Arany szívem...

Ház ezt a nulláról, vagy inkább mínusz ötről kell újrakezdeni, az alapozással.

Hagyj neki időt. Lehet, hogy egy évbe vagy többe is bele fog telni, míg rájön, hogy most már nyugodtan elkezdhet kötődni. Ez a legfontosabb, a tanítás ráér utána.

Először is, ne ajnározzátok körül. Felejtsd el a csirkét, virslit, sajtot, max. jutalomfalatnak. Napi 1x vagy 2x a másik kutyával együtt kapjon száraz tápot, ha nem kell neki, akkor 5-10 perc után vedd el előle. NEM FOG ÉHEN HALNI. Csak meg kell szoknia, hogy új szelek fújnak, jó értelemben farkastörvények.

Nekem is volt olyan kutyám, akibe szemenként imádkoztuk bele a tápot fiatal korában, aztán kb. fél év alatt visszajött az étvágya. Fene tudja, min múlik.

Hagyjatok neki annyi "személyes teret", amennyit csak tudtok. Ne legyetek folyton a sarkában, ne csucsujgassátok agyon, hogy szegény kis sanyarú sorsú lelenc, csak annyit foglalkozzatok vele, mint a másik kutyával, vagy még annyit se. Néha hívjátok magatokhoz egy kis simogatásra, vagy ha vevő rá, vegyétek ölbe (a testkontaktus csodákra képes), de mindig ti kezdeményezzetek. Ahhoz, hogy bízzon bennetek, az kell, hogy ti diktáljátok a szabályokat.

Lehet, hogy a nyakörv is szokatlan neki. Valami könnyű, kényelmes textil vagy nylon nyakörvet hagyjatok rajta, hadd szokja meg, hogy senki nem akarja megfojtani. Aztán később a pórázt is húzkodhatja maga után otthon, ne az "ijesztő" séták alkalmával kelljen megszoknia.

Ha valamitől megijed, akkor semmiképp ne reagáljátok túl. Vidám, nyugodt hangon szóljatok hozzá és éreztessétek vele, hogy nincs mitől félni. Esetleg a másik kutyát odahívhatjátok az ijesztő dologhoz (porszívó, partvis), hogy lássa, nem eszik kutyát.

Szerintem nem azért nem játszik, mert nem érdekli, hanem mert nem tudja, hogy mit akarsz tőle. Nem volt gyerekszobája. Egy kis afrikai árva gyereknek hiába mutogatnád az X-Boxot, gőze sem lenne, mit élvezel benne. Hadd nézze, ahogy a másik kutyáddal játszol. Egy kutyától sokkal gyorsabban fog tanulni, mint tőletek. Egy nap majd úgy dönt, hogy bekapcsolódik. Ne erőltesd, az ilyesmit nem lehet sürgetni. Türelem, nem lesz könnyű menet.

Egyébként... asszem Jan Fennell könyvében van egy fejezet pont egy ilyen esetről, mint a tietek, épp egy Jack Russell, akit senki és semmi nem érdekelt, mindentől rettegett. Esetleg olvass utána. Ott is az ignorálás volt a helyzet kulcsa, hogy nem akarták mindenáron kihúzkodni a sarokból.