Szerintetek mi az egyszerűbb, nevelés szempontjából? Menhelyes fiatal felnőtt, vagy kölyök?

Szerintem a menhelyes a legnehezebben kezelhető, főleg ha nem kölyök. Nem egy kutyát vittek már vissza azért, mert nem tudták kezelni otthon. Sok trauma érhette, és ki tudja miért került a menhelyre. Attól, hogy az ott dolgozók így meg úgy látják lehet, hogy nálad teljesen máshogy viselkedne. Akkor ajánlott örökbefogadni csak (még kölyköt is!) ha iszonyat nagy kitartásod van és azért van tapasztalatod is kutyázás terén.

A tenyésztőtől érkezett kölyök azért jobb, mert "tiszta lappal" indul. Semilyen behatás nem érte előtted. Ha kölykök korban megtanítod mindenre akkor tökéletes társad lehet. Persze minden kutya egy igazi egyéniség. Mindenesetre nálunk a behívás már igen jól meg (5,5 hónapos a kutyám). 8 hetes kora óta tanítom és nagyon okos, nagy tudásszomjú, ragaszkodó. Fajtatiszta.

Szerintem nagyobb munka egy felnőtt kutyát átnevelni, mint egy kölyköt fel. Persze egyik sem egyszerű, mert minden kutya más és más, de ez így természetes. :)

Ha tenyésztőtől veszed a kutyát, akkor tudni fogod, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Sőt, akár választhatsz is, attól függően, hogy hányadik választó vagy. Emiatt ez nem nagy kockázat.

Viszont menhelyen is számtalan olyan kutya van, amelyik családban élt, így viszonylag elég jól szocializált és nevelt. Az ideiglenes befogadóknál élő kutyák között még nagyobb esélyjel találsz jól neveltet, amelyiknél nem kell félned, hogy túl nagy kihívás neked.

A kötődés is érdekes dolog, voltak is erről etológiai tesztek. Az egykor családban élt menhelyi kutyák jellemzően hihetetlenül kötődni fognak az új gazdához, mert megszakadt egy nagyon erős kötődés, amit nem tudott pótolni, nem tudta kitölteni. Így a kutya kötődési igénye az idő múlásával hihetetlenül megnő, majd ahogy tudja, ezt gyorsan rávetíti egy emberre.

Hát ezt gazdája is válogatja, én például ezerszer inkább megnevelek három kamasz menhelyi kutyát, mint egy akármilyen kölyköt. Hiányzik a francnak a szobatisztaságra nevelés, a mindent megrágás, a tizenötezerszer elmagyarázás... Alkalmatlan vagyok rá, hiába tanultam türelmet a pitemtől, hónapokig egyhuzamban nem tudnám csinálni. Illetve nyilván menne, csak egymás agyára mennénk közben a kutyával :D Rettentően sok türelem kell egy kölyökhöz, egy felnőttel azért sokkal gyorsabban lehet haladni.

De ez az egész szerintem leginkább azon múlik, hogy adott kutya adott gazdával mennyire passzol. Kölyöknél is, meg felnőttnél is: ha stimmel a stílus, könnyen megértitek egymást, akkor bármikor könnyű megnevelni. Ha meg nem, akkor életkortól függetlenül kínszenvedés lesz, mire közös nevezőre juttok.

Én nekem nem kellene kölyök kutya, az tuti!!! Pont azért amiket az előző válaszoló is leírt!

Nekem is gyepmesteri telepről van a második kutyám, fiatal felnőttként fogadtam örökbe, voltak gondok vele, igen. De kitartással, türelemmel rengeteget fejlődött és én is rengeteg türelmet tanultam általa.

Én személy szerint az öregebb kutyákat szeretem a legjobban, gyepiről is egy több éves kutyust akartam kihozni csak végül az 1 évesre esett a választás ilyen olyan okok miatt.

Én örökbe fogadnék. Ha meg nagyon nem bírsz vele valami probléma miatt még mindig fordulhatsz szakemberhez. Ha te nevelsz egy kölyköt akkor is kialakulhatnak hülye szokásai.

100%-os behívást meg mindkettőnél ugyanúgy el lehet érni szerintem :)

3 befogadott kutyám van, mindet megneveltem a szájízem szerint. Tökéletesen idomultunk egymáshoz.

Kölyköt jelenleg nem akarnék, hasonló okokból, mint akumi. Türelemhiány, időhiány, szobatisztaság, egyebek. Majd ha a sajátjaim már öregek lesznek, talán akkor, de szerintem maximum egyszer szeretném megtapasztalni, hogy milyen egy kölyök, akit elejétől fogva én nevelek, aztán valószínű újra befogadottjaim lesznek.

Én kölyköt fogadtam örökbe menhelyről. Szüleim azon az állásponton voltak, hogy jajj, de fajtatiszta, jajj, abba még nem nyúlt bele senki, meg minek menhelyről. Megnéztünk egy fajtamentést is, úgy kompromisszumként, de nekem szerintük kiskutya kell. Elkezdtem nézni az allatok.info-t és lementettem pár képet. Megmutattam nekik a szebbnél szebb kölyköket, és Jajj de édes, milyen fajta? után rávágtam, hogy keverék.

Meglepődtek :) Így került hozzám Lotti, akinél jobb kutyát kívánni sem lehetne. Kedves, türelmes, nem agresszív, és megvéd bármitől :D. Róla mondták, hogy domináns, és valóban, de már megértettem vele, hogy én vagyok a főnök. A környéken ő viselkedik a legjobban, amihez nem tagadom, kemény nevelés kellett. :D De pl; az ismerős kutyák közül ő az egyetlen, akinek ha azt mondom ereszd, kiköpi akár a kaját is.

Az egész monológomnak a lényege az volt, hogy nincsen jó kutya nevelés nélkül. Igenis törődni kell vele, sokat foglalkozni, de megéri. :) Én 100% ban a menhelyekre szavazok.